Zenith típusú negatív felhúzószerkezet bemutatása

Európai óragyárak közül elsőként a Zenith manufaktúra tartotta fontosnak, hogy olyan felhúzószerkezetet fejlesszen ki, amelyben felhasználója önhibájából nem tud kárt okozni. Kissé traumatikusnak hangzik a gondolat, de a mai napig ellentmondásosnak tűnő negatív felhúzószerkezet kifejlesztését ezen konkrét cél vezérelte. Lássuk, hogy ez a briliáns megoldás miként működik a gyakorlatban.

Az 1900-as évek elején számos fejlesztés látott napvilágot, amely főleg a párizsi világkiállításon került a figyelem középpontjába. Egyik ilyen szerkezeti egység az óramű felhúzószerkezetére központosult, amely nagy változáson ment keresztül. Addig főleg az oldaldrukkeres illetve nyomókaros megoldások uralták az órák világát, amely alig hordozott magában hibaforrást, hisz a felhúzókorona rögzített kivitelű volt, nem lehetett kihúzni. A váltókaros felhúzószerkezet megjelenése viszont megfordította ezt a felfogást, hisz a korona kihúzásával elérhetővé vált a mutató igazítása. Sainos a kezdeti megoldások igen sok hibalehetőséget hordoztak magukban, hisz felhasználója önhibáján kívül könnyedén kárt tudott tenni benne, amely nagyban befolyásolta a konstrukció megítélését, innováció ide vagy oda.

1900. Április 14 és November 12 között rendezték meg az addigi legnagyobb világkiállítást, melynek Párizs adott helyszínt. Az 1889-es kiállítás területét szinte megduplázva látogatottsága elérte az 50 millió főt. Több tucatnyi pavilonban mintegy 100 témakört felsorakoztató kiállítás a haladásról szólt. A szerteágazó témakörök között szinte az összes svájci óragyártó képviseltette magát újításaival, köztük nem maradhatott el az 1865-ben alapított Zenith óramárka sem. Ezen kiállításon próbálhatott ki először a nagyközönség mozgójárdát, amely a haladás szimbólumaként központi eleme volt a kiállításnak. Az internet előtti analóg világban az antik órák porvédő fedelén található medalionok eme neves eseményt ábrázolják, ahol az adott óramárka megjelent és díjat kapott

Tulajdonképpen a Zenith mérnökei rátapintottak a lényegre hisz az óra tulajdonosa önhibáján kívül két szerkezeti egységben tud kárt okozni. Egyik a billegőtengely törése, melynek csapja egy közönséges leejtéstől is eltörhet, másik pedig a felhúzószerkezet, amely egy erős kihúzás hatására meghibásodhat. Sajnos a korai váltókaros felhúzószerkezetek gyengének bizonyultak, amely egy független megoldás kifejlesztését szorgalmazta.

Tokjából kibujtatva így néz ki a Zenith által kifejlesztetett úgynevezett negatív felhúzószerkezet. Alapállapotába a rendszert mutatóigazítási helyzetbe tolja egy rugó, ebbe illeszkedik a zsebóratok nyakában maradó négyszögben végződő felhúzótengely. Ettől mondható, hogy független szerkezeti elemként működik.

Tulajdonképpen mint egy bordás tengelyt, úgy húztam ki a négyszöget a felhúzószerkezetből, amely láthatólag benne maradt a zsebóratok nyakában. Ezt a tengelycsonkot egy torpedónak nevezett felhasított szerkezeti elem rögzíti a két végállásban, kivenni pusztán a felhúzókorona letekergésével lehet.

Számlap levétele után látható, hogy a negatív felhúzószerkezet alaphelyzetben mutatóigazításon marad, pusztán benyomás hatására kerül felhúzási helyzetbe. Ezáltal kijelenthető, hogy kívülről nem lehet erőhatást kifejteni a rendszerre, a tengely kihúzását pusztán a zsebóra nyakába szerelt torpedó határolja. Sosem kell attól félni, hogy az elszennyeződött tengelyt addig húzza tulajdonosa, amíg az el nem törik.

Maga a negatív felhúzószerkezet meghibásodása főleg azzal bünteti tulajdonosát, hogy nem áll vissza alaphelyzetbe. Ebben az esetben is ez történt, amely nagy fokú elszennyeződésre utal. Számlap felől nem lehet lebontani a rendszert, így pusztán a rugóház csapágylemezének levétele után érhető el e felhúzószerkezet.

Tulajdonképpen két negatív felhúzórendszer került kialakításra, egy tengerentúli illetve egy európai konstrukció. Az „Elgin” és „Waltham” cégek által kialakított megoldások saját hazájukban, az Egyesült Államokban terjedtek el, a Zenith által kialakított rendszerek pedig az öreg kontinensen. Ezen felül „Omega” illetve „Movado” zsebóraszerkezetiben is előfordul ezen megoldás. A képen egy „Elgin” negatív felhúzószerkezet ábrája látható a rögzítésért felelős torpedóval együtt, amely a zsebóra tok nyakába van beépítve.

Rugóház csapágylemezének lebontása után láthatóvá válik a negatív felhúzószerkezet, maga teljes valóságában a végletekig elszennyeződve. Látható, hogy a majd száz éves felhúzószerkezet rendkívül robusztus, elszennyeződésén felül más baja nincs, legalábbis nagyon remélem.

Egészben kiemelhető a felhúzószerkezet, látható, hogy acélos kivitelén alig fedezhető fel kopás. Időről időre pusztán után olajozták, ezután adta meg magát, korrekt tisztítása elkerülhetetlen.

Felépítése nagymértékben hasonlít egy hagyományos felhúzószerkezetre, pusztán az tűnik fel, hogy a tengely menetes részének helyén egy négyszögprofil helyezkedik el.

Kivétele után megfigyelhető a negatív szerkezeti elemeket mozgató ollószerű kialakítás, amely a tengely kihúzása illetve betolása közben működteti a rendszert. A rendszer nem tartalmaz szotoárt, helyette egy rugós elem nyomja alaphelyzetbe a mozgatókarokat.

Maga a szerkezeti egység nem sok alkatrészből áll össze, tulajdonképpen annak elkoszolódásán kívül más baja nincs. Ebben az esetben a felhúzó és koronakerék kopását szoktam megvizsgálni, de érdemi kopást nem találtam rajta.

Látható, hogy maga a negatív felhúzótengely tulajdonképpen két részből áll össze. Négyzetbe hajló tengelycsonkjába pontosan illeszkedik a zsebóratok nyakában maradt szegmens, végén a felhúzókoronával.

Az ollószerű szerkezeti elem a felhúzótengely kihúzása után szétnyílik, majd betolása után összecsukódik, Mivel a felhúzókerék nem tud elmozdulni, ezért pusztán a koronakereket működteti, felhúzásra illetve mutatóigazításra állítva a rendszert. Roppant praktikus megoldás.

Tisztítás illetve kenés után összeilleszthető a negatív felhúzószerkezet. Előbb az egyik ollós tagot helyezem vissza. figyelve annak rendszerhelyes pozíciójára.

A másik tolókar felhelyezése után még egy utolsó próba következik. Ezután a rugós szerkezeti elem visszahelyezésével tulajdonképpen élesíthető a rendszer.

Maga a negatív felhúzószerkezet nem tartalmaz tolókart, helyette egy rugós elem nyomja helyére a szétnyíló karokat. Mint minden szerkezeti elem, ez is magában hordozza az elugrás veszélyét visszaszerelés közben. Ennek okán a rugós tag hátsó részének felcsavarozása után már megfeszíthető a rendszer, majd véglegesen lerögzíthető, annak elugrásveszélye nélkül.

Visszahelyezése után így néz ki az összeszerelt negatív felhúzószerkezet. Itt is látható, hogy alaphelyzetben mutatóigazításon marad a rendszer, pusztán annak benyomása után áll felhúzásra, innen származtattató a „negatív” elnevezés is.

Mivel a felhúzókorona elkopott és cserére szorul azt ki kell bontani a zsebóratok nyakából. Ezt úgy lehet kivitelezni, hogy fogóval lerögzítem a négyszögprofilt, majd óvatosan lehajtom a kopott felhúzókoronát.

A zsebóra felhúzószerkezete előröl nem szerelhető, így a tulajdonos nem tudja önhibáján kívül kiszakítani, ezért is stabil a rendszer.

Egy hő kompenzált billegő bemutatása

Természetesen a javításra beérkezett ezüst zsebóra egyéb korszakalkotó szerkezeti elemeket is tartalmazott, melyek szintén a karbantartás részét képezte. A Zenith által alkalmazott hő-kompenzált bimetál billegő bemutatása és javítása a linkre, vagy a képre kattintva megtekinthető!

Egy méretes felhúzókorona pótlása után a negatív felhúzószerkezettel kiegészített tulaezüst Zenith zsebóra elkészült és ismét működőképes. Eredeti funkciója szerint azért kapott létjogosultságot az órák világában, mert stabil és mai szóval illetve „gorillabiztos” kivitel. Mivel az óra 1924-ben készült és a mai napig üzemképes, elmondható, hogy kiváló konstrukciót alkottak a Zenith mérnökei. Örömömre szolgált, hogy a negatív felhúzószerkezet működését bemutathattam mindenkinek.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu