Zsebóra kengyel (Bügli) vizsgálata
Régóta dédelgetek egy antik órásszerszámot, amely abban az időben élte virágkorát, amikor még lovak húzták a postakocsit. Érdekes szerszám amely a zsebórák kengyelének levételére szolgál, az idős szakma csak “bügli-fogónak” nevezi.
Amikor egy zsebóra kengyele kilazul, vagy kitágul, könnyedén leválhat a helyéról. Legtöbb billegőtengely törés illetve óraüveg sérülés ennek leválásának számlájára írható, ezért minden egyes javításkor érdemes ránézni ezen fontos kiegészítőre.
Míg karórák esetén a rugós stift jelenti a gyenge pontot, zsebóra esetén a kengyel tölti be ugyanezt a funkciót. Míg rugóstiftnél a csere, kengyel esetén a méretre igazítás jelenti a végleges megoldást.
A kengyelfogó méretre állítása után behelyezem a “bügli” belsejébe, majd megnyomom a szerszámot. Mivel annak pofái kifele mozdulnak el, könnyedén levehető vele a kengyel.
Amennyiben könnyen lejön a helyéről érdemes kicsit összenyomni annak szárait, hogy megfelelő előfeszítéssel lehessen visszahelyezni.
Cserélni ritkán szokás, hisz majd két milliméter vastag anyagból készült. Néha alákopik, vagy átszakad, ezen okok miatt érdemes cseréjéről gondoskodni, egyébként örök darabnak számít.
Ezüst zsebóratokok esetén a kengyel is ugyan abból az anyagból (800-as ezüstből) készül, viszont arany tokoknál ezt csak aranyozott rézből állítják elő, hogy jobban bírja az igénybevételt. Ezt törtaranyként való megvételekor érdemes figyelembe venni.
Kismértékű összenyomás után akár mehet is vissza a helyére, így nem érheti baleset a zsebóra tulajdonosát. Magam minden egyes beavatkozás alkalmával ellenőrzöm ezt a fontos alkatrészt, függetlenül attól, hogy miért került órásműhelyembe az időmérő.
Kicsit összenyomtam a kengyelt, hogy stabilan illeszkedjen a helyén, nehogy viselés közben leváljon. Elengedve érezhető a feszesség amikor kezemmel le akarom választani a helyéről.
Hőskorukban ezeket az időmérőket dupla biztonsággal viselték egy ilyen lágy tok segítségével. Filccel bélelt lágyacél héjszerkezetbe szinte méretpontosan illeszkedett a zsebóra, így védve volt a sérülésektől. Bár ez a lágyacél tok sokszor leesett már és eltörött az üvege, de a benne rejlő zsebórát saját épsége árán is, de megvédte.
Néha szétfoszlik a bélésanyagként használt filc, melynek eltávolítása közben igen érdekes információk, vagy egyéb jegyzetek kerülnek elő, a tulajdonos és az órás legnagyobb örömére.
Ezen modell forrasztott akasztója biztonságossá tette a viselést. Maga korában ezeket az érzékeny időmérőket hasonlóan védték a külső behatásoktól, mint manapság a szilikontok teszi egy méregdrága mobiltelefonnal.
Örömömre szolgált, hogy ezen egyszerű, de fontos alkatrész, illetve a hozzá tartozó, mai szemmel illusztrisnak mondható lágyacél tok karbantartását bemutathattam mindenkinek!
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
