Időkapszulába zárt Omega zsebóra felújítása
A felújítás tárgya egy időkapszula, amelyet egy lakóház felújítása közben talált a tulajdonos megbízásából dolgozó kőműves a kémény megbontása közben. Az első megdöbbenés után a doboz felbontása se volt egyszerű, hisz az idők során összekorrodálódott, kinyitására közös erővel órásműhelyemben került sor.
A vaskazetta tulajdonképpen egy Leopold Gasser 1870/M. típusú forgótáras pisztoly lőszereinek gyári rakaszdoboza. A 11 milliméteres lőszerek tárolására alkalmas vaskazetta Osztrák gyártmány, így bírja a tárolást és mivel egy kémény kürtőjébe volt falazva kissé füstszagú, de talán ez mentette meg az enyészettől, hisz a füst tartósít.
Budapest ostromát és felszabadítását sok ellentmondásos történettel kommentálják. Városi legenda szerint a beérkező orosz muszkák nagyon vonzódtak az órák iránt. Sok félreinformált katona szentül hitte például, hogy a faliórák fényes elemei és maguk a súlyok is aranyból készültek. Minden fontos kiegészítőt kidobáltak a hátizsákjukból, hogy beleférjen az aranynak hitt sok kacat, amiről később megtudták, hogy csak aranyozott sárgaréz.
Útközben eldobálták őket, sőt informálták a mögöttük haladó hadtestet, hogy ne essenek kísértésbe, nem minden arany ami annak látszik, így ők bosszúból már célba lőttek ezekre a tárgyakra. Nagyon sok falióra és műtárgy semmisült meg így, hát nem csoda, hogy 1956-ban már az érkező csapatok hírére minden értéket elmentettek. Volt aki elásta, vagy befalazta a számára fontos értéktárgyakat, mely sokáig rejtve maradt, sőt ha közben elhalálozott az illető a búvóhely talán magától fel sem fedte magát.
A doboz pereme némi WD-40-es spray alkalmazása után megadta magát, kis feszegetés után feltárult a múlt lehelete. Nagy kék szemekkel néztük a tartalmat, amelyről kiderült, hogy a tulajdonos édesapjának hagyatéka, amit nagyon sokat kerestek. A család úgy vélte, hogy az 1956-os szabadságharc idején fosztogatók kezébe került, nem is gondolták hogy mindvégig a kémény peremébe volt falazva.
Mai napig egy teljes iparág épül a roncskutatásra és a lebontásra ítélt épületek komplett átvizsgálására. Ezeken felül sok értéktelennek mondott festmény hátoldala tartalmaz gyémántékszereket, vagy vékonyra hengerelt befektetési aranylapkát, melynek értéke akár több millió forint is lehet. Dupla falú rekeszek, állfalak, padlószéfek rejtenek olyan értékeket amely ellenértékéből akár egy kisebb vagyon is kihozható. Így nem csoda, hogy az antik piac tele van érdekesebbnél érdekesebb történetekkel, de akár egy belvárosi lomtalanítás alkalmával is fellelhető olyan tárgy, amely mesés nyereséggel kecsegtet. Ezért érdemes nyitott szemmel járni. Nemrég került nyilvánosságra egy dokumentum-sorozat, amely évtizedeken át rejtőzködött egy belvárosi lakás homlokzata alatt. A feltárásról részleteiről itt lehet olvasni. https://index.hu/belfold/2015/11/23/adatszolgaltatasi_ivek_budapest_fovaros_leveltara_holokauszt_csillagos_hazak_kossuth_ter/
A pisztoly tölténydoboza gyárilag nem tartalmazott bélést, ezt utólag tették bele, értékevesztett pénzek mellet egy korabeli zsebórát is rejtett a kazetta. Sok érzelmet szakít fel egy ilyen hagyaték, rég láttam sírni felnőtt korú embert.
Magam is lenyugodtam, hisz utólag már buta ötlet volt zárt térbe ismeretlen eredetű töltényrakaszt vinni, hisz akár éleslőszert, vagy más instabil robbanóanyagot is tartalmazhatott volna. Sok esetben néznek még szakképzett roncskutatók is konzerves doboznak egy elrozsdásodott Récsei-gránátot, amely kézben felrobban, rengeteg ilyen rémisztő történet járja be napjainkat.
A hagyaték dobozban sok más mellet egy zsebóra is lapult korabeli lágyacél védőtokjában. Ezen lemeztermékek története egészen az 1910-as évek közepéig nyúlik vissza, amikor is a frontra induló katonák saját zsebórájukat voltak kénytelenek magukkal vinni. Mivel a szélsőséges viszonyok miatt ezek könnyen megsérültek, az akkori hadiipar kereskedői ötletes megoldással rukkoltak elő, egy olyan lágyacél tokkal, mely bársony bélése megóvta a kényes zsebórát a külső hatásoktól.
Az 1935-ös Pesti Hírlap hirdetési oldalán komplett beépítésekkel igyekeznek piacot teremteni a zsebórának, ahol még szíjkengyelt is forrasztottak a védőtokra. Üvege előtt védőrács gondoskodott a törésmentességről és óraszíjjal kiegészítve akár karon is hordható volt. Ezzel a gondolattal megteremtették a karóra elődjét.
A frontra induló katonák hatalmas piacot jelentettek az akkori iparosok számára, hisz mindent el lehetett adni a háború égisze alatt. Mindenre gondoltak, törésmentes óráktól, a viharálló főzőberendezésen át akár a tábori gramofonig. Az ily módon meggazdagodott hadiipari beszállítók az akkori sajtó célpontjává válva hadi milliomosként szerepeltek az újság hasábjain. A frontszolgálatra induló katonák szinte minden megspórolt pénzüket kiegészítőkre költötték.
Az frontról visszatért katonák tovább hordták a szíjra szerelt időmérőt karjaikon a hétköznapokban is, mert a karórásított zsebóra nagyon praktikus viseletet biztosított tulajdonosának. Az első világháború után általános igénnyé válva honosodott meg a karóra fogalma a polgári életben is.
A töltényrakasz és a benne elhelyezett szintén védőtokban elhelyezett zsebóra különleges kényeztetésben részesült, hisz doboz a dobozban elv alapján szinte sértetlenül vészelte át az elmúlt hatvan évet.
A zsebóra akasztója egy érdekes kabalát hordoz magán, kíváncsivá tett, mi lehet ez. Az egyszerű, házilag saját kézzel készített spiáter (Cink öntvény) szerencsehozó medál egyértelműen utal az óra viselőjének militáris múltjára. Az örököstől megtudtam, hogy ez egy Leopold Gasser 1870/M. típusú Oszták-Magyar gyártmányú forgópisztoly modellje, ami még a második világháború előtti időszakokban is használatban volt. Mivel a nagypapa katonatisztként részt vett a második világháborúban és később rendőrként szolgált, így a kötődés érthető. (Kép forrása: www.kektiomenes.hu)
Érdekelt a téma, hát rákerestem, találtam is róla sok érdekes részletet. Az 1870 M revolver hatlövetű, kalibere 11 mm a lőszer amivel működött megegyezik az 1867 M Werndl karabéllyal (11×36 R Gasser), de a töltetben különbözött mivel a gyengébb kialakítású, lágyvas öntvényből készült fegyver az erősebb puskalőszer alkalmazásától gyorsan elhasználódott. A csomagoláskor ezért sárga papírcsíkkal megjelölték a revolver lőszercsomagot, hogy meg lehessen különböztetni.
Az M 1874 revolver acélból készült, de ennek ellenére a töltetet itt sem erősítették, hanem egy új rövidített töltényt vezettek be a 11×29 R Gasser-t. A fegyver lőszere ötven lépésre 37,5 m távolságon három egyenként 2,6 cm vastag puhafa deszkát vitt át, a korabeli próba adatok szerint. Rendszeresítették a dragonyosoknál, huszároknál, és a honi erőknél. Az első 3000 darabos hadi megrendelésből ellátták a lovasság tiszti és altiszti állományát és mindazokat akik nem viseltek karabélyt. A fegyvert a szabályzatban foglaltak szerint a bal oldalon markolattal előre, vagy a jobb oldalon vállszíjas vagy vállszíj nélküli övre fűzött bőrtokban viselték. (Forrás: www.kektoimenes.hu / Huszárok fegyverei)
A tok kinyitása után feltárul a benne lévő időmérő, egy 1930-as évek közepén gyártott Omega zsebóra. Láthatóan vigyáztak rá és mivel az elmúlt hatvan évet dobozban töltötte állapota szinte új, ritkán látni hasonlót.
A első világháború után egész Európában,főleg a jó marketingnek köszönhetően keresett termék lett az Omega név. Magyarországon a Bethleni-konszolidáció idején népszerűvé vált óramárkát a haladó középosztály előszeretettel vásárolta.Megbízhatósága és eleganciája tette népszerűvé,méltó vetélytársa volt az akkori nagy márkáknak.1923-tól 1936-ig meglehetősen sok,egymillió példány került forgalomba,megbecsült darabjai a mai napig keresettek.
A zsebóra természetesen nem működik, olajzása a végletekig beszáradt, ilyenkor se felhúzni se erőltetni nem szabad, csak kárt okoz benne az ember.
Sok érdekes és néha mai szemmel meghökkentő plakát készült a márka népszerűsítése kapcsán. Az 1930-as évek a plakátkészítés csúcsát képviselték, sok korabeli képzőművész és alkotóműhely vett részt ezek tervezésében, nem egyszer neves emberek részvételével. Henri de Toulouse-Lautrec-től kezdve Karinthy Frigyes ig sok művész készített plakátterveket, amelyek manapság gyűjtők féltett kincsei. ( Fotó forrása: Pinterest.com)
A hátlap felhajtása után egy belső porvédő fedél is védi a szerkezetet a külső behatásoktól. Felhajtása némi aláfeszítéssel megoldható, sok esetben elég hozzá egy erős köröm.
A belső porvédő fedél sok esetben az óramárkára jellemző medálokat tartalmazza, amit világkiállításokon értek el egy-egy modellel.
A porvédőfedél felhajtása után előbukkan a korabeli óramű. A 15 köves werk egy harmadosztályú szerkezete az Omega márkának, sok korabeli zsebórában fogad hasonló látvány.
A felhúzótengely a váltókar csavarjának kilazítása után eltávolítható.
A két méretes tokcsavar kihajtása után kiemelhető a szerkezet. Az óramű előre bukik ki a tokból, így előtte le kell pattintani az üvegrámát.
Az üvegráma pereme enyhe feszítés hatására lepattan a helyéről, szabaddá válik a mutatók és a számlap. Csodaszép állapotban van mindkettő, nem feszegették, de nem is csoda hisz életének legtöbb idejét befalazva töltötte.
Az óra Breguet-típusú mutatói kékített acélból készültek és eredetiek.
A szerkezet az óratok frontoldalával vehető ki a helyéről. A tűzzománc számlap hibátlan, repedésnek feszegetésnek nyoma sincs, szerencsére nem volt aki tönkretegye.
A számlap anyaga sárgaréz, erre kerül a zománcréteg. Többszöri felvitel után kiégetik a hófehér tűzzománc alapot, erre festik fel klisé segítségével a számokat osztásokat és magát az emblémát. Ezek után újbóli kiégetés következik, mely rögzíti a festőzománcot a felületen.
A számlap letisztult, nem tartalmaz semmilyen felesleges információt, az Omega logó és felirat az 1930-as évek stílusvilágát tükrözi.
A másodperckör számbeosztása külön egységet képez, ragasztással van a helyére rögzítve. Elöregedett példányoknál ez a kis számlapkör szokott kiesni a helyéről, de két komponensű ragasztóval rögzíthető.
Az órát lejárt állapotban hibernálták, azóta nem volt aki felhúzza. Ennek ellenére elővigyázatosságból eltávolítom a szerkezet horgonyát. Betámasztok a gátkerék küllői közé egy olajzótűt, ezek után kiemelem a horgonyt. Elengedve a gátkereket a kerékrendszer elkezd forogni, amennyiben a rugóban nyomaték maradt. Ezzel a módszerrel minden energia leengedhető a rugóból és szétszedéskor nem ér meglepetés.
A billegő és a horgony kivétele után felfedezhető a szerkezet kaliberszáma. A 38.5L.T1 szerkezetet 1931-től gyártották 1942-ig.
A szerkezet csapágylemeze tartalmazza az összes információt a szerkezettel kapcsolatban. Kialakítása egy korabeli technikát tükröz, a savval göbösített felületet, amelyet utólag aranyoztak. A látvány nagyon autentikus ez a típusú felületkezelési eljárás bevett szokás volt a korabeli óragyártók körében.
A szerkezet kerékrendszere tipikusnak mondható, a másodperckerék tengelye átnyúlik a szerkezet másik oldalára. A meghosszabbított tengelyre van szerelve a másodpercmutató, hisz percenként egy kört tesz meg. A tűzzománc számlapon kialakított kis másodperckör mutatja az eltelt időt.
A kenőanyag mézhez hasonló anyaggá dermedve beleszáradt a felületbe, az elmúlt hetven év mozdulatlansága ilyen vegyi reakciót vált ki a kenőolajból. A szintetikus kenőanyagok előtt még állati eredetű olajszármazékokat használtak a korabeli órások, amely hajlamos volt a beszáradásra. A reakció nem drámai, némi áztatással eltávolítható. Az órát nem sokat használták, itt látható igazán, hisz ez a típusú kékített acél rugó nem sokáig bírta, az 1960-as években lecserélték modernebb anyagokra.
A szétszedett zsebóra alkatrészei tisztítás előtt.
A gép kosara fakkokra van osztva, ezért egymástól külön helyezhetőek el benne az alkatrészek. A nagyon sérülékeny részek, mint pld: a billegő és a gátszerkezet külön minikosárba kerülnek.
Elma Star-Elite márkájú óramosó berendezés. Három különböző folyadékkal tisztít, mosókosár segítségével, mosás utáni szárítási lehetőséggel kiegészítve. Egy óraszerkezet tisztításával 30-40 perc alatt elkészül. A törött üveg szilánkjai a dátumablakon keresztül bejutottak a szerkezetbe és megakasztották azt. Egy alapos tisztítás nagy valószínűséggel megoldja a problémát és az óra jó esetben hibátlanul fog működni.
A másik két folyadékban mosóbenzin található, ebből az egyik leoldja a maradék szennyeződést, a másik pedig végső öblítésként kristálytisztára varázsol minden óraalkatrészt.
Benzines öblítés után a szárítóblokkba kerülnek az alkatrészek, mosókosarastul. A fűtőközeg meleget generálva cseppmentesen megszárítja a kitisztított óraalkatrészeket, így a készülék elvégzi helyettem a szerkezettisztás időrabló folyamatát. Így amíg a szerkezet megtisztul, én mással is tudok foglalkozni, hisz a művelet alig igényel beavatkozást.
A mosás ideje beállítható, illetve egy fűthető szárító dokk segítségével por szárazra varázsolható a tisztított alkatrész. Igy kristálytisztán kerül ki az óraszerkezet a gépből.
A szerkezet tisztítása és száradása után annak összeszerelése következik. Alkatrészeket időfolyam szerint kiterítve elhelyezem asztalom felső peremén, így minden alkatrész kézre esik.
A dobozban talált száz pengős bár tipikus papírpénz, de némileg misztikus, hisz hetven évet töltött egy dobozban befalazva.
Sokszor találok fura dolgokat órajavítás közben és mivel mindig van nálam fényképezőgép, így meg is örökítem ezeket. Nemrég egy falióra szerkezete mögött találtam ezt az 1958-as kártyanaptárat, amivel a hangrúd rezonanciáját próbálták megszüntetni az 1960-as években. Ezek szerint az aktfotózás a kommunizmus kemény korszakaiban is virágzott, pedig tiltották.
Az óra rugója kiázott, lepedékmentes, újraolajzás után szintetikus olajjal kenem át, amely már nem hajlamos a beszáradásra.
A kenés befejezése után egy erős csipesz segítségével helyére pattintom a rugóház fedelét
A kitisztított szerkezet összeépítés közben. A vegyszeres mosás hatására minden lepedék eltűnt a felületről, jó esetben szépen fog működni.
Minden fogaskerék visszakerült a helyére, a kilincskerék kivételével. Felhelyezése előtt a rugómag csapágyhelyét át kell olajozni, mert utána már nem férek hozzá.
A szerkezet napsugárcsiszolással díszített kilincskereke. Szép, minőségi darab, csak az új lenyomatom éktelenkedik rajta.
A kitisztított óraszerkezetet friss olajjal látom el, magam már négyféle csúcstechnológiás kenőanyagot alkalmazok, amely nem hajlamos a beszáradásra.
Minden csapágycsészébe egy cseppnyi kenőanyagot helyezek olajzótű segítségével. A tű vékony, kanálszerű végén megtapad a kenőolaj, amikor belemártom az olajzóba. Amikor óvatosan odaérintem az olajzó csészéhez a felületi feszültség hatására átkerül a felületre. Az olaj adagolásához ötféle, különböző vastagságú tűt használok, kevés olajhoz vékonyat, több kenőanyaghoz vastagabbat.
A fedőköves zárt csapágyat minden esetben kiszerelem a helyéről és újra olajzom. A régi, beszáradt kenőolajat egy papírlapon, lehúzás segítségével távolítom el.
A felhúzószerkezet szétszedett állapotban. Minden alkatrész alapos tisztításon esett át, mert az előzőleg alkalmazott kenőanyag rákövesedett a felületekre. Benzines áztatás és átkefélés után a felületek kristály tisztán kerültek ki kezeim közül.
A felhúzószerkezet elemei az egyik legjobban igénybe vett alkatrészei a szerkezetnek, hisz minden nap fel kell húzni. Korrekt kenése elkerülhetetlen. Szintetikus nehézolaj segítségével átkenem a felületet, amely az első felhúzás után egyenletesen elkenődik.
A felhúzótengelyt viszont kenőzsírral vonom be, mégpedig úgy, hogy zsírzópárnába forgatom. A szivacs jó minőségű kenőanyaggal van ellátva.
Tisztítás és összeszerelés után a szerkezet felhúzószerkezete elkészült. A szotoár végére egy kevés kenőzsírt tettem, hogy a tengely kihúzása finom érzetet produkáljon.
A zsebóra bimetál billegője felhelyezve egy szerelőpadra. A kékített szénacél hajszálrugó Breguet-könyökkel van szerelve, így a rugó pozicionális hibája elenyésző. A hőtágulási hibája viszont tetemes, amit egy korabeli technikával, úgynevezett bimetál billegővel kompenzáltak. A billegő koszorúja kettős fémből készült, amit összeforrasztottak. Amikor meleg hatására a hajszálrugó kitágul, a szerkezet erős késésbe fordul. Itt jön képbe a billegő kettős koszorúja, amely a felmetszés helyén befele görbül, siettetve a járást. Jó esetben a két folyamat kioltja egymást és az werk pontos marad.
A hajszálrugó tőkéjét rögzítő csavar kioldása után a billegő levehető a helyéről. Az 1930-as években készült eszköz majd egykorú az órával, így szerelése rendkívül autentikus.
A működő billegő hajszálrugója aszimmetrikusan lélegezve nem tartja meg középpontját, folyamatosan egy irányba tolódik el. Ez olyan pozícionális hibát produkál, mintha nem lenne kiegyenlítve a billegő, nagymérvű járáseltérést okozva a szerkezet járásában. A kettős könyök alkalmazása megszünteti ezt a jelenséget, a hajszálrugó lélegzése központos marad, a technikát megalkotójáról Breguet-könyöknek nevezték el.
A zárt csapágy fedőköve alatt bekövesedik a kenőolaj, korrekt tisztítása csak annak szétszedésével orvosolható. A fedőkő rögzítése sajátos módon egy bajonett zárólemezzel lett megoldva. Elfordítása után hozzáférhető a kőcsapágy.
A lemez közepén egy nyílás látható, ahova betolható a csavarhúzó pengéje. Óvatosan elfordítva nyitható és zárható a rögzítőlemez.
A billegő hídja lebontva. Így már korrekten tisztítható és szerelhető össze kenés után.
A leválasztott billegőkoszorú és annak hídja. Visszaszerelése után a szerkezet életre kel, hetven éves mumifikáció után újra a pontos időt mutatja majd.
A horgony köveit speciális olajjal kenem át úgy,hogy az olajozó végét belemártom a kenőolajba, leteszem egy fix pontra és a horgonyt csipeszbe fogva hozzáérintem az emelőkövek palettáihoz. Ezzel a módszerrel nagy pontossággal lehet kenni és csak oda jut kenőanyag, ahova kell.
Az óra szerkezetét Horometer márkájú digitális szabályzóberendezéssel kalibrálom.
A működő óra szerkezetének járásdiagramja. A műszer kijelez mindent, amely egy gyakorló órás számára szükséges lehet. Az szerkezet óránként féllengésszámát, az eltérést másodpercben és a billegő lengésszögét. Ezen adatok birtokában könnyedén beállítható az optimális pontosság.
Az óraszerkezet felújítása elkészült, szép és pontos, megkezdheti új életét.
A zsebóra tokja számos anyagból készülhetett, ebben az esetben alpakkából. Az argentán-ként ismert fém nikkel réz és cink ötvözete, régebben újezüstnek is nevezték, hisz fizikai tulajdonságai teljesen megegyeznek az ezüstével, viszont nem képvisel értéket. Magas nikkeltartalma miatt mára száműzték mindenhonnan, hisz anyagszerkezete nem Euró konform.
Ezeket az órákat ásványüveggel adták ki annak idején, ami sérülékenynek bizonyulhatott, mert itt nem az köszön vissza. Pótlásként esztergált celluloidüveget alkalmaztak a korabeli órások, amit ők készítettek méretre. A cellulóz nagyon tűzveszélyesnek bizonyult és napfény hatására hamar besárgult, ezért az 1970-es évektől Poli akriláttal helyettesítették. Ez a példány azért nem fakult meg, mert sötétben töltött jó pár évtizedet, de cseréje elkerülhetetlen.
Az üvegrámában lévő cellulózüveget kinyomtam a helyéről, hisz polírozás közben útban van, amúgy is cserére szorul. Egy eredeti üveg kerül majd a helyére.
Az óratokot először karcmentesítem csiszolókorong segítségével,utána fényesre polírozom.
A zsebóra tokját felpolíroztam, szép eredeti fényében ragyog, csak kissé koszos, ultrahangos mosó segítségével könnyedén megtisztítható.
A polírozástól elszennyeződött óratokot ultrahangos mosóba téve varázsolom tisztává. A gép 60 fokon 15 perc alatt minden szennyeződést eltüntet a felületről.
A kitisztított szerkezet visszahelyezhető a felpolírozott tokba.
A gyári felhúzókorona elkopott, cserére érett. Korabeli alkatrészkészletből fellelhető gyári korona, amely szinte méret azonos.
A régi elkopott és az új felhúzókorona, már a helyén. Korabeli hagyatékból származó zsebórakoronával pótolom a hiányzó elemet, mely méretében azonos,stílusos darab. Pusztán menetmélysége nem megfelelő,ha így szerelném fel a tengelyre nem érne be a szerkezetig. Hagyományos technikával némi forrasztóónt fogóval apró darabokra csípek és belehelyezem a korona furatába. A felhúzótengelyt belehajtva a menet mélysége csökken,így a tengely hosszabban beér a szerkezetbe,és így már ellátja feladatát.
A megtisztított számlap már a helyén várja a mutatókat. A felület hibátlan, ritkán látni ilyet, csak némi lepedék szennyezi.
A zsebóra mutatói tipikus Breguet stílust képviselnek és egy párt alkotnak. Anyaguk kékített acél, állapotuk szinte gyári, nem volt aki nyomorgassa őket.
Az üvegráma felhelyezése előtt a számlap felületéről eltüntetek minden foltot és új lenyomatot egy szarvasbőr segítségével.
A nem eredeti cellulózlapot szintén korabeli hagyatékból származó üveggel helyettesítem. Régmúlt korok órásmestereinek műhelykészletét gyarapította és most új életet kezd a felújított zsebórán.
A zsebóra elkészült, állapota szinte új, mintha most gyártották volna.
A zsebóra akár mindennapi használatra is alkalmas. Hetven éves hibernáció után valószínűleg értettlenül szemléli mai felgyorsult, digitális világunkat.
Lássuk, milyen Omega karórát viseltek az emberek két évtizeddel később, amely megrengette a világot és manapság a gyűjtők álma. Akinek maradt kedve olvasni, kérem tekintse meg az Omega (cal:352) kronométer minősítésű kalapács-automata karóra teljes felújítását, amely a fenti linkre kattintva megnyitható.
Örömömre szolgált, hogy az időkapszulába zárt Omega Cal: 38.5L.T1 zsebóra felújításának részleteit megoszthattam mindenkivel.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
