IWC (Cal 852) automatikus felhúzószerkezet bemutatása

Nemrég egy roppant elegáns, viszont meglehetősen hiányos International Watch & Co márkájú aranyóra járt órásműhelyemben javításon. Az IWC 852-es kaliberszámú szerkezet középmásodperc tengelyét valaki a múltban eltörte, ráadásul még a csonkot sem helyezte vissza, hogy mintául szolgáljon. Talán nem is baj, hisz ezáltal bemutattatom mindenkinek az IWC által alkalmazott zseniális automata Pellaton felhúzószerkezetet, illetve annak gyakorlati működését.

Hátlap leválasztás után elénk tárul a szépen dekorált automata szerkezet, amely sorozatszáma alapján 1956-ban készült. Beázásnak nyoma sincs, amely jó hír, hisz kevés lehangolóbb látvány létezik, mint egy rozsdás schaffhauseni szerkezet. Első lépésben leválasztom az óramű rotorját, amelyet egyetlen csavar rögzít.

Rögzítőcsavar kihajtása után hozzáférhetővé válik a rotor-leszorítólemeze, amely ilyenkor könnyedén kivehető. Eltávolítása után könnyedén leemelhető a rotor, amely rendkívül pontos illesztése arra vezethető vissza, hogy kőcsapágyban fut.

Számos középcsapágy konstrukció létezik, némelyik siklócsapágyban fut, ezáltal a hosszú használat alatt kikopik. Ebben az esetben a kopást azzal küszöbölték ki, hogy a rotor kőcsapágyban fut, ezáltal lötyögés mentesen és könnyedén forog, amely alapja a hatékony felhúzásnak.

Megfordítva láthatóvá válik a szívtárcsa, amely forgás közben excentrikus pályán mozgatja a Pellaton-felhúzó szerkezetet. Anyaga edzett acél, amelyet két csavar rögzít, így a kőcsapágy törése esetén kompletten cserélhető. Praktikus megoldás, itt látszik, hogy szinte mindenre gondoltak a Helvét mérnökök.

Rotor eltávolítása után láthatóvá válik a letisztult, és pusztán néhány alkatrészből álló Pellaton felhúzószerkezet, amely kategóriájában rendkívül hatékony konstrukció. A rotor legkisebb elmordulását is képes hasznosítani, ráadásul mindkét irányba működik.

Három főalkatrészből álló felhúzószerkezet ezen a képen tekinthető meg a gyakorlatban. A fogazott automata kerék tulajdonképpen közvetlenül kapcsolódik a kilincskerék áttételéhez, kihagyva ezzel a foghézagok adta holtjátékot.

Képen is megtekinthető IWC Albert Pellaton automatika-modul látványmodellje hűen szemlélteti a rendszer működését egy mai modern hétnapos járástartalékkal kiegészített szerkezeten.

Aki ismeri az órák világát, felfedezhet némi hasonlóságot a Seiko Magic Level, illetve az itt alkalmazott IWC Pellaton konstrukciója között. Valóban nagy a hasonlóság, amely lekövethető bármelyik Ricoh, Orient, Seiko, illetve Citizen modelleken. Optimalizált tömeggyártás égisze alatt a japán mérnökök ezen International & Wach Co kialakítást vettek alapul, tulajdonképpen hasonló megoldással készült távol keleti automata karórák legendás megbízhatósága is ezen konstrukción alapszik.

Optimalizált tömeggyártás kiváló példája a képen is megtekinthető Seiko 17J / 7009A modell Magic Level elnevezésű konstrukciója, amely a Pellaton automatika elvén alapul. Akár évtizedeken keresztül hibátlanul működik, egyetlen ellensége a beszáradás, illetve a kéretlen barbarizmus, hisz edzett acél karmait egyetlen mozdulattal el lehet törni.

Egyetlen csavar kihajtása után leválasztató a rotor rögzítőkonzolja, melynek kialakítása némi magyarázatra szorul. Azon felül, hogy stabilan rögzíti a nagy méretű kőcsapágyban futó rotort, torziós megoldása kiküszöböli a fizikai hatásokat, amely sajátos Incabloc-ként védi kőcsapágyát annak töréstől.

A csapágylemez eltávolítása után láthatóvá válik az automata felhúzószerkezet lelke, maga a Pelleton-modul. Körbeforgó rotor excentertárcsája által mozgó karok tulajdonképpen fogankét húzzák fel a szerkezetet, amely mindkét irányba hasznos munkát végez. Sajnos ebben az esetben a végletekig elszennyeződött szerkezetrész megdermeszti a mozgást, amely egy alapos tisztítással könnyedén orvosolható.

Egyetlen közös alkatrészként kiemelhető az automata felhúzószerkezet Pellaton-modulja. Karmai edzett acélból készültek, amelyek aranyszínű eloxációt kaptak. Alapos tisztítása illetve kenése létfontosságú, hisz kopása a felhúzószerkezet lényegét öli meg.

Maga az automatika lebontása után eljutottam a hiba felületig, hisz a leszorítólemez eltávolítása után láthatóvá válik a másodperctengely hűlt helye. Internetes alkatrész-kereskedelem égisze után némi kaliberszám egyeztetés után megrendeltem a hiányzó tengelyt egy E-Bay-os felületről.

Maga a tengely fellelhetősége Németország, így a pár napos logisztikai várakozás közben jutott időm egy alapos szerkezet tisztásra.

Az IWC cal: 852-es szerkezete olyan koszos volt mint egy szénbányász gyermeke, tárna látogatás után, így benzint kellet cserélnem a mosógépben. Kifűztem a rugót, alaposan átmostam mindent, így már csak a másodperctengely érkezését várom, amely időközben meg is érkezett.

Sajnos nem olcsók az IWC kaliberekhez tartozó alkatrészek, hisz ez a kicsiny tengely is 30 euróba került, hozzáadva a szállítás 10 eurós költségét. Szerencsére jó állapotú az alkatrész, ráadásul csereszabatos, hisz számos IWC báziskaliberben előfordul.

Behelyezése után szépen jár az óra, magát a mutatót egy korabeli, mára földi életét hátrahagyó Doxa kaliberből mentettem át. Némi méretkorrekció után gond nélkül integrálható az International Watch & Co másodperc tengelyére.

Az automatika kenése létfontosságú, így mindent gondosan átkenek összeszerelés előtt. Maga a szívtárcsa, illetve a felhúzókerék fogazata is szakszerű kenésben részesül. Négyféle, különböző viszkozitású Moebius márkájú csősztechnológiás fél szintetikus olajat használok, amely hosszú időn keresztül ellátja feladatát.

Amikor az összeépített szerkezet rotorját meglököm, szinte azonnal, a legkisebb kilengésre reagál, mindenféle veszteség nélkül. Ez lehet az oka annak, hogy ezen konstrukció már az 1950-es évektől tökéletesen működik, szinte mindenféle változtatás nélkül.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy a mai modern, IWC Big Pilot modellekben is ezen konstrukció köszön vissza, pusztán az alkalmazott anyagok kerültek modernizálásra. Pelleton-moduljának karmai kerámiából, a futógörgők pedig szintetikus rubinból készültek, viszont maga az alapkonstrukció örök és változatlan.

Kevés mozgás után látható, hogy a szerkezet életre kelt és hozza is a formáját. Némi végszabályzás után már csak egy rendhagyó anyagvizsgálat maradt hátra, amely kissé szokatlan az órák világában.

Ezen anyagvizsgálat arra derít fényt, hogy acél hátlapja ellenére az óratok aranyból készült-e. Láss csodát, némi próbasav felvitele után bizonyossá válik, hogy gyári tok 14 karátos aranyból, a szintén gyári hátlap pedig acélból készült. Bár ritkán látható ilyen párosítás, mégis előfordul.

Némi tokmunka illetve próbajáratás után az óra elkészült, másodpercmutatója is szépen komótosan halad, annak ellenére hogy barbár módon eltörték, illetve eltávolították. Örömömre szolgált, hogy Albert Pelleton (1898-1966) által konstruált automata felhúzószerkezet működését bemutathattam mindenkinek.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu