IWC Schaffhausen (cal: 98290) időszaki szervize
IWC Schaffhausen (cal: 98290) időszaki szervize
A Publikáció tárgya egy klasszikus ikon, amely nem más, mint egy limitált példányszámú IWC Schaffhausen A.Jones (cal: 98290) modell, amely a 3000 darabra korlátolt széria 1075-dik, megbecsült példánya. A gyári dobozában műhelyembe érkezett óra tekintélyt követel, értéke is ehhez igazodik. Akkor lássuk magát az órát és annak történetét.
Egy amerikai mérnök, vállalkozó Florentine Ariosto Jones Bostonban, a F.Howard &Cie óragyár igazgatói székében arra gondolt, mi lenne ha nagyobb profit reményében következő székhelyét áttenné egy akkor még semleges, és fejlődőképes európai környezetbe. Ebben a régióban akkoriban már bevett gyakorlat volt az órakészítés, amely továbbfejlesztésében komoly szerepet vállalt volna Jones manufaktúrája. Az International Watch Company névvel fémjelzett óragyár hamar gyökeret vert a mai Schaffhausen városában. A történet innentől már világos mindenki számára, hisz az IWC neve összefonódik Schaffhausen óraipari tradíciójával.Az első Jones modellek mára a gyűjtők féltett kincseivé váltak, ritka példányai az órák világának. Mint minden cég, így az IWC Schaffhausen is egy replika-modellel szeretne tisztelegni a márka alapítója előtt. Publikációm tárgya is egy ilyen 2007-ben gyártott, limitált szériájú időmérő lesz, amely a maga nemben egyedülálló, prémiumkategóriás darab.
A 2007-ben gyártott karóra kifejezetten gyűjtőknek készült, amit már szinte kiadásának napján birtokba vehettek a megrendelők. Ritka alkalmak egyike, amikor egy ilyen óra eladósorba kerül, hisz zászlóshajója is lehet egy komoly gyűjteménynek. Az élet viszont nem ilyen egyszerű, a dédelgetett kincs elérte karbantartási idejének felső határát. Mivel az óra még sosem járt órásműhelyben, nagy megtiszteltetés számomra, hogy én lehetek az első, aki időszaki szervizét elvégzi.
A svájci kantonban elhelyezkedő város minden lehetőségét ki tudta aknázni Jones manufaktúrája, szakképzett munkaerőből sem volt hiány. Az amerikai védővámok viszont olyan lehetetlen külkereskedelmi patthelyzetet generáltak, amely a frissen alapított céget a működésképtelenség felé sodorta.
A cég vezetése a hazatérés mellet döntött, mert az elkészült termékek értékesítése egyre nagyobb gondot okozott Amerikában. A megoldás kézenfekvőnek látszott, regionális felvevőpiacot kellet keresni európán belül. Innentől kezdve az amerikai életérzés egyre jobban háttérbe szorult, az IWC Schaffhausen tipikus és meghatározó óramárkává nőtte ki magát, immáron az öreg kontinensen.
A időmérő mérete egy zsebóráéval vetekszik, amely nem is csoda, hisz a Jones modell eredeti kivitele zsebórának készült. Állapota szinte gyári, alig viselték, idejének legnagyobb többségét dobozában töltötte. A tárolódoboz kivitele is kifogástalan, minősége pazar és egyben rendkívül látványos.
Az innovációkra fogékony európai vásárlóközönség csak úgy habzsolta a minőségi óraszerkezeteket, amely gyártása kifizetődőnek látszódott. Ezáltal el is lehetett felejteni az amerikai álmot, hisz az óragyár szinte minden terméke kontinensen belül talált gazdára. A „Pall Webber” zsebórák digitális formavilága hozta el az első olyan áttörést, amely igazolta a márka osztatlan sikerét. A Jones modellektől kiinduló cég a szokványos zsebóraszerkezetek gyártásától nemsokára eljutott a divatirányzat újdonsült állomásáig, amely mai napig hódit köreinkben és egyszerűen karórának hívják.
Az órát tárolódobozából kivéve látható, hogy mérete tekintélyt parancsol. Sokan tekintik az ilyen modelleket karóra beépítésnek, de ebben az esetben eredeti, gyári kivitelről van szó, ez kialakításán is visszaköszön.
A publikáció tárgyát képző, 2007-ben 3000 példányszámban készített modell minden eleme az eredeti 1870-es években készült „Jones” alapszerkezet mintájára készült. Modern kori változata pusztán az alapvető és ma már nélkülözhetetlen műszaki többlet innovációkra tejed ki (Incabloc törésmentes billegőcsapágy, kövezett középcsapágy, stb) illetve arra a tényre, hogy kivitele már nem zsebóra, hanem nagyméretű karóra formavilágában érvényesül.
Az óra földi életében még sosem járt órásnál, ehhez mérten a lassú beszáradás réme fenyegeti, amely lassan megállásra kényszeríti az arisztokratikus időmérőt.
Az eredetileg 50-es sorszámozástól induló A.Jones zsebóraszerkezet 26 000 példányszámban készült. A képen látható modell az 554-es sorozatszámot viseli, amely alapján az 1880-as évek elején készülhetett. Karakteres megjelenése és formavilága már az 1900-as évek elején meghatározta az akkor már virágkorát élő IWC Schaffhauseni manufaktúrát.
Gyári bőrszíja már elfoszlott, kárpótlásként egy kézzel készített darab került felszerelésre. Természetesen gyári jelzett acél zárvége visszakerült a pótlásként felkerült szíjra, így az összkép autentikus.
A hátlap úgynevezett – Full Frame- kivitelű, ami annyit jelent, hogy a teljes szerkezet látható. Az IWC Schaffhausen nem véletlenül választotta ezt a megoldást, hisz a szerkezet csodaszép. Minden csapágylemeze dekorált, kár lenni elrejteni a szemlélő elöl.
Az oldalára felkerült a limitáció arányszáma, amely 1079/3000. Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy a maximalizált 3000-es példányszámnak ez a 1073-dik modellje. A véset nem kopott, láthatóan tokjára vigyáztak, így sok teendőm nem lesz vele.
Bár egy ilyen óra mindenképpen szakszervizért kiállt, de az aktuális időszaki karbantartás műveletét magam végzem el. Ennek oka abban nyilvánul meg, hogy teljes részletességgel be szeretném mutatni a beavatkozást mindenkinek. Akkor bontsuk darabokra az órát, annak karbantartásához.
A hátlap csavarja, amelyből hat darab stabilan tartja a peremet. Sima csavarhúzóval kihajtható. A szép megmunkálású polírozott csavarfejek feldobják a látványvilágot.
A csavarok kihajtása után könnyedén levehető a hátlap. Egy műanyag lap aláfeszítésével könnyedén eltávolítható a helyéről. Mivel még sosem volt szétszedve kissé ragad a felület, de ez a természetes beszáradási folyamat része.
A felhúzótengelyt egyetlen csavar rögzíti, kihajtása után könnyedén eltávolítható. A gyári megoldás része a dupla tömítés, amely ilyenkor figyelhető meg a legjobban.
A tokcsavarok kihajtása után az óratok könnyedén levehető a szerkezetről. A felhúzótengely kivétele előtt takarásba, azaz 12-órára állítottam a mutatókat, így könnyedén eltávolíthatóak lesznek.
A kékített acél, Breguet típusú mutatókat még senki sem távolította el, így érdemes rá vigyázni. Levételükhöz számlappalástot és mutatólevevő pálcákat használok, amely nyom nélkül elvégzi feladatát.
A számlappalást becsúsztatása után elkezdődhet a levétel művelete. Mivel a számlap tűzzománc, igen rideg anyagszerkezetű, ezért óvni kell felületét, hisz a számlaplevevő pálcák itt támaszkodnak fel.
A levétel sikerült, nyom nélkül eltávolítottam a kékített acélmutatókat. Ilyenkor látszik, hogy a számlap hibátlan, festőzománc beosztásai a korabeli mesterség tradícióját testesítik meg.
A mutatók eltávolítása után a számlap levétele következik. Ezt két hernyócsavar rögzíti, kilazítása után leemelhető a helyéről.
A vaskos, tűzzománc számlap hibátlan, szinte mintapéldája a tradicionális számlapkészítésnek. Tört fehér színe elárulja, hogy nem festett, hanem égetett felületről van szó. A felvitt segédkör és indexsor is hagyományos festőzománctechnikával került felvitelre és utólag zománcozókemencébe beégetéssel rögzítve.
A tűzzománc technika jellegzetessége az ellen zománc felvitelén mutatkozik meg. Mivel égetés közben könnyen elvetemedhet a felület, ellentétes oldalára is felvisznek belőle. A felületre felvitt festőzománc is kiégetés után kerül rá, majd egy végső kiégetés után elkészült a számlap. Mivel az így készített példányok nagy része selejtes lesz, előállítása nem költséghatékony. Talán ez lehet az oka annak, hogy már egyre ritkábban alkalmazzák.
A számlap levétele után láthatóvá válik a felső csapágylemez. Az igényes felület láthatóan nem forgácsolással, hanem porkohászati eljárással készült. A technológia bevett szokás s svájci óraipar berkein belül, segítségével a legkisebb limitált szériától kezdve a legnagyobb milliós példányszámig sikeresen alkalmazható.
A sima, szinte marcipánszerű felületet megtöri a az IWC „Probus Scafusia” mesterpecsétje, amely szabad fordításban „Jó és tartós mestermunka Schaffhausen” szinonímát jelenti.
A kiszerelt óramű, szétbontás előtt. Az IWC (Cal: 98290) óramű 16 köves, lengésszáma 18 000 A/H, járástartaléka 46 óra. Méretei igen karakteresek, hisz 37,8 milliméteres átmérőjével inkább zsebóraméretnek felel meg. A szabályzótolóka kialakítása szinte tipikus, majdhogy egyedülálló. Meghosszabbított erőkarja egyrészt kisebb ellenállás hatására is elmozdul, a távolba vetített skála pedig precízebben szabályozható. Olyan hatást kelt, mintha finom szabályzással ellátott excenter lenne a szerkezeten.
A szerkezet billegője, tőkére akasztva. Pazar kivitelű darab, billegőhídja vésett kivitelű. A szabályzótolóka tipikus, meghosszabbított kivitele szinte unikornisként mered előre. A 18 000 A/H féllengésszámra kialakított billegőrendszer kivitele példaértékű, pozícionális hibáit két „Gyromax” szabályzóexcenter biztosítja. Finom elmozdítással szinte tizedmásodpercenként állítható mindkét oldal, ráadásul külön-külön.
Az elnagyolt toldalékban kiegészülő szabályzó tolóka az eredeti Jones modelleken debütált először. Klasszikus formavilága hamarosan felbukkant más svájci modelleken is, pusztán a hattyúnyakas finom szabályzó elterjedése után szorult a háttérbe.
A billegő kivétele után láthatóvá válik az alaplemez, amely még ott is kapott díszítést, ahol egyébként nem látszana.
A nagyméretű rugóház feszültségmentesítése létfontosságú feladat. Nem elég pusztán leengedni a rugót, érdemes levenni a kilincskereket is, így biztos, hogy nem marad a rugóban nyomaték.
A kilincskerék levétele után bátran kivehető a horgony, hisz minden közvetlen nyomatékot kiiktattunk a rendszerből.
A horgony hídját szokás szerint két csavar tartja, kivétele után leemelhető a leszorítólemez. Mivel a szerkezet felültség mentesítve lett a kerékrendszer is szabadon szétszerelhető.
Mivel alapos szerkezettisztítás a célom, speciális felhúzószerkezetét is kiszerelem a helyéről. A technológia rém egyszerű ls letisztult, a „szotoár” szerepét maga a váltókar tölti be. Mivel anyaga kiválóan edzett acél, működése példaértékű. Ebben az esetben pusztán egy alapos tisztítás és olajzás szükséges időtlen működéséhez.
A mutatóállító szerkezet végtelenül egyszerű, amely nem spórolás eredménye. Az eredeti A.Jones modellekben szabadalmaztatott eljárást tükrözi a technika, hisz előtte pár évvel még váltókaros vagy oldaldrukkeres megoldások debütáltak. Ez a modern megoldás a múlt időszak technológiai replikája, a maga nemében rendkívül autentikus.
A szerkezet kerékrendszere. A csapágylemezt mindenhol dekorálták, még ott is, ahol emberi szem kizárólag ilyen magamfajta műkedvelő órás beosztásban látja. Kivitele pazar és rendkívül igényes.
A gyönyörűen díszített rugóház és annak tipikus háromnegyedes hídja. Pazar és merész összhangban meghatározzák a látványvilágot.
A teljesen lecsupaszított alaplemez, vegyszeres tisztítás előtt. Látható, hogy ott is díszítették a felületet, ahol sosem látszik szabad szemmel, csak szétszedés után.A szerkezet kiegészül másodperc-stop üzemmóddal is, amely a felhúzótengely kihúzása után megállítja a billegő mozgását.
A tipikus glashüttei háromnegyedes híd, amely jellemző a német és svájci óragyártásra. Kialakítása méretpontos, szerelése kissé nehezebb, de a látványvilág mindenért kárpótolja az embert. Lange & Shőne, illetve a Glashütte modelljei is ezt a megoldást alkalmazzák, több száz éve.
Az óra perckereke. Mivel az óramű nem alkalmaz központi másodperc kialakítást, nem kellett átfúrni. Tömör tengelyként pusztán a percmutatót mozgatja.
A nagyméretű rugóház, szétszedés előtt. Mivel járástartaléka igen nagy, mérete is ehhez igazodik. Tipikus napsugár csiszolású felülete rendkívül autentikus látványvilágot kölcsönöz az alkatrésznek.
A hajtórugó eredeti, szerencsére nem nyomorgatták, pusztán el van szennyeződve. A rugómag enyhe megnyomása után lepattan a helyéről és így feltárja magát.
Az óramű igényes acél tokja, domború zafírüveggel és duplán tömített tokcsővel. A tok átmérője 48 milliméter, így igen testes látványvilágot biztosít viselőjének.
A többrétegű tűzzománc számlap kialakítása példaértékű, a szakma több száz éves, mára kihalt tradícióját idézi fel.Indexeket nem tartalmaz, az összes felirat és számkör festőzománc beégetésével került a felületre.
Az óratok peremes üveghátlapja a sorszámmal és gumitömítéssel.
A szerkeze eredeti, kékített acél Breguet mutatópárja. Színét hőkezeléssel érték el, semmilyen más bevonat nem található rajta. Mivel nincs dolgom vele, össze szereléséig zárt dobozban tárolom.
A felhúzószerkezet közkerekének díszített felülete. amelyen csak úgy cikázik a fény. A napsugárcsiszolás jól érvényesül az egész szerkezeten.
A hátára fordított billegő, súlyponti helyzetében.Ilyenkor megfigyelhető a pazar kialakítású vezetőtárcsa, más néven plató.
Az Elma Star Elite mosóberendezés szekcionált mosókosara. Három rekeszébe elfér az összes alkatrész. Hozzá tartozó minikosárba pedig a legérzékenyebb alkatrészeket is el lehet helyezni, mint például a fedőköveket.
Ez egy típusosnak mondható, hagyományos elven működő kavitációs mosógép, amit hazai pályatársaim is előszeretettel használnak. A hozzá tartozó 9:1 arányú mosó koncentrátumot Magyarország egyik legnagyobb óraalkatrész és webshopjában szoktam megvásárolni.
A mosófolyadék ammóniamentes, tisztítóhatása optimális. Általában 6-7 mosást követően cserére szorul, de van olyan koszos szerkezet is, amely egyetlen művelet után teljesen elszennyezi az oldatot. Maga a folyadék környezetbarát, bátran kiönthető a lefolyóba.
A mosóbenzin kilenc használatra elég, utána cserére szorul. Tisztasága nagyban meghatározza a szerkezettisztítás minőségét és a későbbi beszabályozható pontosság mértékét is.
Vegyi tisztítás elkezdésekor bekapcsolom a szárítóblokk induktív fűtőhengerét is, amely a mosási művelet végére teljesen átmenekszik. A centrifugálást már ebben a blokkban végzem el, így pár perc alatt porszáraz állapotban kapom vissza az alkatrészeket.
Sok esetben még az alapos vegyi tisztítás sem hozza meg az elvárt eredményt, néha a zugokban ottmarad a beszáradt szennyeződés. Mivel egy óraszerkezet érzékeny felület, mechanikai után tisztításánál meg kell válogatni az alkalmazott eszközöket. A dentál-technikai kiegészítők piacán találhatunk olyan eszközöket, amivel gond nélkül dolgozhat a gyakorló órás.
A kefe vége hajlítható, így befér minden rejtett zugba, ahol a vegyi anyag nem fejtette ki hatását. Benzinbe mártogatva lehet vele dolgozni, nagyon hatékony eszköz. Bár ebben az esetben csak a felhúzótengely furatához kellet használnom, de régi, beszáradt óraszerkezetek esetén nagyon jó szolgálatot tehet.
Az óraszerkezet elemei gépi és kézi szerkezettisztítás és szárítás után. A szerkezeti elemek már tisztán várják az összeépítést.
A rugó visszafűzése után annak kenése közben. Magam minőségi „Moebius 9010/2” olajat használok a művelethez. Mindig minimális mennyiséget használok, a kitüremkedett maradékot pedig letörlöm a rugó felületéről. A művelet után a rugómag is visszahelyezhető a helyére.
A rugó kitisztítása és finom kenése után összeszerelhető, amely a fedél visszapattintása után be is fejeződött.
Minden felület tiszta és lepedékmentes, indulhat az időfolyamszerű összeszerelés.
A motorrugó és perckerék összeállítása után körbeépíthető a teljes szerkezeti egység. Itt figyelhető meg a legjobban, hogy a nyomaték közvetlenül a perckerék fogastengelyére tevődik át.
A másodperckerék meghosszabbított tengelye, amely átnyúlik a lyukas kövön. Mivel ez a kerék percenként egyet fordul, alkalmas a másodpercek mérésére. Ennek leolvasásáról a számlapra nyomtatott másodpercskála gondoskodik
A szerkezet tipikus 15 foggal ellátott gátkereke. Nagyon finom kialakítású alkatrészként az óramű lelkét képzi.
A háromnegyedes csapágyhíd visszahelyezése előtt még megtekinthető maga a kerékrendszer és annak kialakítása. Látható, hogy a nyomaték átvitele a perckerék fogastengelyénél kerül át a kerékrendszerre. A 18 000 A/H lengésszámú kialakítás foganként engedi át a horgony köveit a billegőre, amely teljes felhúzás esetén 46 óra járástartalékot biztosít az óraműnek.
Az igényesen kimunkált és diszkréten vésett háromnegyedes híd kialakítása példaértékű. Maga az alkatrész láthatóan fém-injektációs eljárással készült, hisz pusztán minimális forgácsolás látható csak rajta. A bevett eljárás számos prémiumkategóriás modellnél fedezhető fel, de az ETA szinte összes szerkezetén visszaköszön.
A kilincskerék és közkerék felülete igényesen dekorált elem, amely mintázata csak úgy szikrázik a fényben. Ezért is hívják napsugárcsiszolásnak ezt a dekorálási eljárást.
Összeépítés után a csapágyhelyek kenése következik. Ilyenkor mindenhova odaférek, ráadásul mindkét oldalon. Négyféle csúcstechnológiás „Moebius” kenőolajat és kétféle zsírt használok a művelethez.
A kilincskerék nyomatékátvitele azért ilyen könnyű, mert a rugómag közvetlen kapcsolódása egy vezetőtárcsára összpontosul. Egyszerű zsebóraszerkezeteknél a kilincskerék közvetlenül a rugómag négyzetére csatlakozik, egyetlen magcsavarral. Ebben az esetben a magcsavar pusztán a vezetőtárcsát rögzíti a négyzetcsonkra. Erre a vezetőtárcsára szerelhető fel a kilincskerék, három csavarral.
A koronakerék mélyebben ül a kilincskerékhez képes, így a nyomaték átviteléhez ilyen kettős koszorús megoldást kell alkalmazni.Ez a koszorú leheletfinoman illeszkedik a helyére, optimális kenés esetén a felhúzás érzete optimális.
A kerék behelyezése után zárólemezzel rögzíthető a helyén, amelyet a kilincskékhez hasonlóan három csavar segítségével történik.
A korona és felhúzókereket még beépítés előtt kenem át, hisz ilyenkor könnyedén odaférek mindkét végéhez.
A toló és rögzítőelem beszerelése előtt kipróbálom a koronakerék, egyenletes, szabad mozgását.
Az első rugóelem a szotoár szerepét tölti be, kihúzáskor rögzíti a felhúzótengelyt.
Az óraszerkezet igényes, kézzel dekorált horgonya. Sebészeti tisztaságú benzin segítségével átmosott alkatrész lepedékmentes és csillogó.
A helyére szerelt horgony hídját is sebbenzin segítségével tisztítottam meg, így akár mehet is a helyére.
Összeszerelés közben megfigyelhető maga az úgynevezett Lange kilincs. Az eredeti túlhúzás mentes rugó elve ilyen megoldásra összpontosult. A működés lényege abban mutatkozik meg, hogy teljes felhúzás után egy fogyni rugóerőt visszaenged a rendszer, így elkerülhető a túlhúzás.
A művelet végén felhelyezem az igényes tűzzománc számlapot. A rögzítésről két oldalcsavar gondoskodik a szerkezet peremén. Két hernyócsavar segítségével rögzíthető a hibátlan, letisztult számlap.
A kékített acél „Breguet” mutatók látványvilága pazar, és ami lényeg, eredeti. Szerencsére nem nyomorgatták, így elhelyezésére is külön hangsúlyt fektetek.
A délpontra állított mutatót speciális célszerszámmal, egy gumírozott végű mutatófelhelyező szerszámmal nyomok óvatosan a helyére.
A mutatók felhelyezése után már csak a számlap portalanítása van hátra. Fonom ecset segítségével elvégzem a műveletet.
Érdemes megtekinteni az óra dupla tömítéssel ellátott tokcsövét. Bár nem egy vizes óráról van szó, a tok tömítése mégis példaértékű.
A dupla tömítés előnyeit akkor tudom maximálisan kihasználni, ha csúcsminőségű tömítőanyagot használok. A „Fomblim”, mint tömítőanyag ideális a célra, vízzáró képessége legendás, alig öregszik és nem vándorol el a helyéről.
A szerkezetet két tokrögzítő nyelv és méretes csavar tartja stabilan a helyén. Beszerelése és meghúzása után a szerkezet stabilan ül majd a helyén.
Az óraszerkezet minden elemét szétszedtem,és összeépítése után már csak egyetlen művelt maradt hátra, amely létfontosságú. Ez pedig a felső „incabloc” zárt csapágyának szétbontása, tisztítsa kenése és vissza építése.
A kiszerelt zárt csapágyat szétszedem és alapot tisztítás után átkenem minőségi „Moebius” kenőolajjal.. Ezt a műveletet mindig a végére hagyom, ezek után mondható el, hogy a művelet elkészült.
A beszabályzás műveletét „”Horometer” márkájú szabályzóműszerrel végzem el. A rugóházat negyed állapotig felhúzom, így mérem ki a szerkezet járását.
A szerkezet negyed állapotú elhúzásánál ezt a járásképet mutatja. A mért eredmény kiváló, de el is várható egy ilyen prémiumkategóriás szerkezettől.
A szerkezet végszabályzásához komputerdiagnosztikai eljárást alkalmazok. A Horometer készülék csatlakozható egy laptophoz, melynek hardver-igénye sem túl magas, így egy lestrapált készülék is befogható a művelethez.
Az óraforgató segítségével pozíciót tudok váltani, így más szögben is mérhető a szerkezet járása. Ezzel az eljárással egyenleget lehet mérni és beállítható vele a gyakorlati hordáshoz ideális járáskép. A művelet valós idejű környezetben kb: 10 percet emészt fel.
Az óra elkészült, már csak hátlapjának felszerelése maradt hátra. amit stílszerűen hat egyforma csavar rögzít.
A hátlap tömítésének átkenése után átlósan meghúzott csavarokkal hermetikussá tehető a szerkezet.
Az óra elkészült, minden eleme a helyére került. Az üveghátlapon megtekinthető a pazar óraszerkezet.
Az óra elkészült, dobozába visszakerülve része az örökkévalóságnak.
Az IWC Schaffhausen (cal: 98290) A.Jones limitált darabszámú karóra általános karbantartása elkészült. Remélem sok informatív gondolattal kiegészítve mindenki számára látványos beavatkozás volt műszaki publikációja.
Amennyiben velem tart és maradt még kedve olvasni, megtekintheti egy 1890-es években gyártott IWC Schaffhausen (C52-H6) ezüst zsebóra teljes felújítását. A prezentáció rámutat arra is, hogy miként változott a tradíció több mint 100 év távlatából egy márka azonos modellen belül.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu