Omega Seamaster (Cal:1022) teljes felújítása
A publikáció tárgya egy Omega Seamaster (cal:1022) automata karóra, amely megkímélt állapotban maradt fent az utókornak. Szerkezete talán az Omega utolsó óraműve, amit a Lemaniával együtt fejlesztett ki. Ezzel lezárult egy korszak a svájci órák gyártásában, hisz az ETA szerkezetek hegemóniája lenyomta a konkurens gyártókat. 1972-től 1984-ig gyártották, 78 000 példányban, ugyan ez a szerkezet található a Tissot Cal:2940-es karórákban is. Ezáltal elmondható, hogy egy viszonylag elterjedt szerkezetről beszélünk. Az Omega modellek sajátossága, hogy berillium-bronzból készült, így sárgás színvilága összetéveszthetetlen. Az óra optikailag tökéletes, de mindenképpen javításra szorul. Felújításával betekintést nyerhetünk ezen óraszerkezetek világába. Akkor lássunk neki.
A győztesek nyugalmával felvértezett svájci óraipar nem vette komolyan a távol keleti órák jelentette fenyegetést, így váratlanul érte őket az addig egyeduralom elvesztése. A quartz szerkezetek nagy tömegű elterjedése végképp rányomta bélyegét a Helvét óraipar gazdasági mutatóira, így komoly lépésre szánták el magukat. A válságtól sújtott svájci óraipar nem finanszírozta tovább saját szerkezetkapacitását, hanem áttért a központosított óraszerkezetek beépítésére. Nicolas Hayek a Swach óramárka megálmodója létrehozta az uniformizált óraipar fogalmát, amely cégcsoportjához tartozó cégek részére rendelkezésre bocsájtotta központosított szerkezetkapacitását. Ezzel beköszöntött az ETA szerkezetes órák korszaka.
Az óra tokja acél, fém óraszíja is ugyan abból az anyagból készült. Formája a kor divatjához igazodva, rendkívül elegáns viseletet biztosít tulajdonosának. A fémszíj már tömör, nem lemezből hajtogatott tömegtermék.
A szerteágazó gyártókapacitás megnehezítette a gazdaságos gyártást, mivel ahány cég annyi gyártó elvét megvalósító iparág az ottani bérekkel számolva nem termelte ki a gazdaságos működéshez szükséges profitot. Nicolas Hayek által megálmodott birodalom az ETA óragyár felfejlesztésével kiváltotta az addig igen szerteágazó gyártáskapacitást, amely nagy tömegben volt képes kimagasló minőségű óraszerkezeteket gyártani. A típusazonosság uniformizálta az óraipart, amely felemésztette az Omega saját szerkezeteit is. Ezzel kihunyt egy korszak, és a saját fejlesztésű szerkezetek eltűntek az Omega palettájáról, helyettük ETA szerkezetek kerültek beépítésre.
A csatlemez felületébe tamponnyomással készült Omega logó árulkodó, látványvilága nagyon autentikus. A szép kialakítású csatlemez praktikusan használható.
Az óra koronája jelzett, acélból készült alkatrész, közepén az elmaradhatatlan Omega logóval. Kivitele vízmentes, de azért úszni nem érdemes benne, hisz az óra már majd 40 éves.
Az óra hátlapja peremes kivitelű, így egy szimpla nyitókéssel lepattintható. Egy ponton be sliccelt perem alá befér a kés pengéje, amely némi aláfeszítés hatására könnyedén leugrik a helyéről.
Az óra hátlapja Omega szokás szerint belső felületén hordozza a legfontosabb információkat. A sorozatszám alapján az óra még az 1960-as évek elején készült.
A vízmentességet ez a teflon gyűrű biztosítja, szorosan befeszül a hátlap pereme és a tok széle közé. Ezzel átmeneti vízmentességet biztosít az óra számára.
A váltókar csapjának megnyomásával kivehető helyéről a felhúzótengely. Ez a megoldás nagyon sok szerkezeten köszön vissza, egyszerű és praktikus.
A felhúzótengely és a két tokcsavar kivétele után kiemelhető a szerkezet. Számlapja hibátlan mutatói eredetiek.
A számlap hibátlan, ezt szeretném, ha így is maradna. Ezért a mutatók levételéhez számlappalástot használok, ami megvédi a felületet beavatkozás közben. Akár emelőpálcát, akár egy sima „presto-t” használok is, a számlap lakkozása sértetten marad.
A mutatók levétele sikerült, nyom nélkül eltávolítottam őket. Minden esetben kerülni kell az éles tárgyak használatát levételkor, mert nem csak a számlap, hanem a mutató pereme is könnyen roncsolódhat.
A számlapot klasszikusan két hernyócsavar rögzíti, meglazításuk után leemelhető a helyéről. Sok esetben, főleg beázás után a csavarok végletesen berozsdásodnak, szerencsére itt ilyenről nincs szó.
A számlap lábai sértetlenek, nem feszegette őket senki. Egy fekete támasztógyűrű gondoskodik arról, hogy a naptárszerkezet gond nélkül végezhesse a dolgát. Ez a műanyag karika úgymond kiemeli a számlapot, így semmi sem akadályozza a dátum váltását.
A számlap színvilága hibátlan, beázásnak nyoma sincs, csak a széleken éktelenkedik egy kis festékhiány. Ennek oka abban rejlik, hogy a szerkezet el tud mozdulni az óra tokján belül, és lehorzsolja a lakkozást. Szerencsére csak így kiszerelve látszik, alapesetben láthatatlan.
A dátumtárcsát két csavar rögzíti, kioldása után levehető a helyéről. Más modelleknél már nem vesződnek a csavarkötéssel, inkább rugalmas leszorítógyűrűt alkalmaznak.
A három pozíciós naptárszerkezet praktikus kezelést biztosít, hisz egyetlen mozdulattal beállítható a naptári napok neve és a dátum. Kezeléséhez még prospektus is tájékoztatást nyújt, amely a kép alapján könnyen elsajátítható.
A rögzítőgyűrű levétele után először a napok tárcsája vehető le a helyéről. Ezen naptár-szerkezetek használata nagyon praktikus, hisz akár mindkét irányba, függetlenül állítható. Nincs semmi akadálya annak, hogy fél perc alatt beállíthassuk a napok nevét és a dátumot.
A naptárcsa nem műanyagból, hanem rézből készült, felülete festett, ami selymes fényt ad a felületnek. Modern óráknál már inkább matricát alkalmaznak, színe sem valódi, kissé szintetikus érzetet biztosít.
A naptárcsa stabil váltásáról és rögzítéséről a hátoldalon található fogaskoszorú gondoskodik. Egy retesz sima huzalrugó segítségével rögzíti stabil ponton a tárcsát.
A dátumtárcsát a naptár szerkezetet rögzítő csapágylemez tartja a helyén. Két csavar kioldása után ez is gond nélkül levehető a helyéről.
A leszorítólemez levétele után előbukkan a naptárszerkezet mechanikai felépítése. Mindkét elem koronáról, gyors funkcióban váltható, ráadásul egymástól függetlenül.
A dátum és naptárcsa váltásáról egy műanyagból készült váltókerék gondoskodik. Kissé kiábrándító látvány, de funkcióját maradéktalanul betölti. A naptárszerkezet felépítése nagyban hasonlít a távol keleti, főleg Seiko, Orient, Ricoh szerkezetek mechanizmusára.
Az alkatrészek katalóguslistája a képre kattintva megtekinthetőek. A katalogizálás érdekében az alkatrészeket különböző számokkal jelezték. Az automata órák alkatrészei szinte minden esetbe egyessel kezdődnek és négy számjegyűek. A más kaliberekkel illeszkedő alkatrészek azonosságát feltüntetik, mégpedig úgy, hogy megjelölik annak kaliberszámát. Ezzel a módszerrel az analóg katalóguslisták könnyedén kezelhetőek és viszonylag egyszerűen digitalizálhatóak.
A dátumszerkezet lebontása után eljutok egészen a mutatóváltó és felhúzószerkezetig. Ezek lebontása után megfordítható a szerkezet, kezdődhet az ellenkező oldal bontása.
Az automata szerkezet egy végletekig letisztult óramű, amely a kor szokása szerint Berillium bronzból készült. Ezen kaliberekre jellemző, hogy felépítése nem modulszerűen egymásra épülő kivitel. Az automatika modulja elfér a kerékrendszer melletti csapágyhelyen.
A rotort egy csavar rögzíti, amely alátét segítségével nem engedi leesni a rotort. Egy méretes csavarhúzó segítségével levehető a helyéről.
A csavar kihajtása után már szabadon levehető a rotor. Az acél központi tengely egy sárgaréz perselyben fut, amely igen karbantartásigényes egység. Ha időnként nincs megfelelő kenőolajjal ellátva, könnyedén kikopik,amely okozhatja azt a problémát, hogy a rotor vagy a hátlapba, vagy a csapágylemezben verődik bele.
A rotor belső felülete kissé kopottas, amely arra utal, hogy beleérhet már a csapágylemezbe.
A rotor eltávolítása után megtekinthető a szerkezet teljes felépítése. Ezen szerkezetek báziskaliberekből építkeznek, tehát az Cal:1000 lajtromszámú óramű közel azonos felépítésű a Cal 1022 szerkezet családfájával. Alkatrészek tekintetében is csereszabatosak, így pótlásuk ezen kaliberekből megoldható, amely nagyban segíti a gyakorló órás munkáját.
A báziskaliber azonossága még a kézi felhúzású modelleken is visszaköszön, ahol az automatika helyét egy Omega logós lemezzel fedték le. A Cal:1030-as modell felépítése szinte azonos, alkatrészei közös tőről fakadnak. Ráadásul még ilyen zsebóra-kivitelben is előfordulnak, a gyűjtők nagy örömére.
Az Omega Cal:1030-as kézi felhúzású szerkezete nagyban azonos az automata modellekkel, A legnagyobb eltérés abban mutatkozik, hogy rugója nem tartalmaz csúszóféket, mint automata társai, hanem felhúzás után határozottan megakad. Ezért minden nap fel kell húzni, ellenben az automata szerkezeteivel, amit a lengőrotor folyamatosan felhúzva tart.
A kilincskerék leengedése és levétele után a rugóerő teljes egészében megszűnik. Ezáltal a szerkezet teljesen feszültségmentesített állapotba kerül, így szétszedéskor nem kell félni attól, hogy a hirtelen felszabaduló rugóerő kárt tesz a kerékrendszerben.
A billegő eltávolítása után előbukkan a szerkezet horgonylemeze, amit két csavar rögzít. A csavarfejek polírozott kivitelűek, dekoratív látványt nyújtanak.
A horgony hídjának levétele után eltávolítható maga a horgony is.
A szerkezet automatikája közös modult alkot, amely két csavar kihajtása után kiemelhető a helyéről.
Az automatika kerékrendszere alulról. A precíz fogazatú egység mindkét irányba képes felhúzni, szinte minden mozgást hasznosít, így hatékonysága optimális.
Az automatika kivétele után megfigyelhető annak helye. Sok esetben, kézi felhúzású szerkezetek esetén (Omega Cal: 1030) ezt a helyet egy egyszerű Omega logós lemez fedi be.
Az óra kerékrendszere a csapágylemez eltávolítása után. Elrendezése hagyományos, 28 800 A/H féllengésszámra tervezett kivitel.
Az óra rendelkezik másodperc-stop üzemmóddal is, amiért ez a kis műanyag lapka a felelős. A felhúzókorona kihúzása után a lemez elfordul és nyúlványa beleér a billegő koszorújába, megállítva azt. Kissé kiábrándító az alkatrész plasztik anyagszerkezete, de feladatát hiánytalanul betölti.
A kerékrendszer csapágylemeze magán hordozza a kaliber és gyártási számot egy körpecsét formájában. A pecsét a gyári számot is magában foglalja.
A rugóház csapágylemezének eltávolítása után előbukkan a nagyméretű rugóház.
A rugóház csapágylemeze rézperselyben fut, amely külön alkatrészként cserélhető kopás esetén. Bár fordulatszáma alacsony, de nyomatéka nagy, így fennáll a kopás veszélye. Erre gondolva tették cserélhetővé a perselyt.
A rögzítőlemez félretolása után eltávolítható a másodperc tengelye.
A szerkezet nagyméretű rugóháza. Végtelenített rugója jellemző az automata szerkezetekre, ezért egy csúszófék segítségével végállásába képes megcsúszni. Ezáltal az automatika folyamatosan működhet, nem okozhat kárt a kerékrendszerben.
A rugóház fedele nagyon pontosan illeszkedik a házához, csak nagyító segítségével található meg az a pont, ahol leválasztható helyéről. Egy penge segítségével némi aláfeszítés hatására szinte leugrik a peremről.
Hajtórugója szinte a végletekig el van szennyeződve, korrekt tisztítása elkerülhetetlen.
A szétszedett alkatrészek mehetnek a mosó kosarába, ahol szekcionálva várják a vegyszeres tisztítást.
A szerkezet felhúzószerkezete el van rozsdásodva, ez nyomon követhető a „szotoáron” is. Mivel ez a pont áll legközelebb a felhúzókoronához, ahol a víz behatolhat, ezért ezen alkatrészek rozsdásodnak el legelőször.
A váltókaron is felbukkan a vakrozsda, amely bár felületi korrózió, de eltávolítása mindenképpen szükséges.
A naptárszerkezet gyorsváltó karja, végén a csillagkerékkel. A felhúzótengely kétállású, így az első kihúzásnál a dátum szabadon állítható, mindkét irányba. Ha teljesen kihúzom, a mutatók egy irányba állíthatók, de ellentétesen forgatva a naptárcsa kezd mozogni, így gyors állítással beállítható a napok neve is.
A felhúzószerkezet elemei ki vannak téve a korróziónak, hisz ha az óra beázik a koronánál, a nedvesség ide húzódik be először. Vegyszeres tisztítás és némi üvegkefés revétlenítés után visszaépíthető állapotba kerül az összes alkatrész.
Az óra tételes katalógusrajza feltár minden alkatrészt, saját számával együtt. Nagy segítséget nyújt utánrendeléskor, illetve egy alkatrész konkrét beazonosításánál.
Az óra szerkezete szerkezettisztítás után. Némi száradás után következhet az alkatrészek összeépítése.
A felhúzó és koronakerék párosa teszi lehetővé, hogy az órát a koronájáról is fel lehessen húzni. Korrekt kenése elkerülhetetlen, hisz igénybevétele igen nagy. Ezt még beépítés előtt elvégzem, felületére szintetikus nehézolajat viszek fel, ami az első használatnál egyenletesen elkenődik.
A felhúzótengelyt zsírzópárnába tunkolom, így viszem rá a megfelelő mennyiségű és minőségű kenőanyagot.
A kerékrendszer összeépítés közben. Kivitele hagyományosnak mondható, korrekt szerkezettisztítás után minden lepedék eltűnt róla.
Az automata szerkezetek jellemzője a végtelenített hajtórugó.A rugó vége úgynevezett csúszófékben végződik, amely a teljes felhúzottsághoz közeli állapotban egyszerűen megcsúszik. Ezáltal az automatika után húzása folyamatos lehet, nem tehet kárt az automatikában. A rugó hossza ilyenkor figyelhető meg a legjobban, a nagyméretű rugóházba visszafűzve újból biztosítja a szerkezet számára a 48 órás járástartalékot. Sok megoldás létezik a rugó végtelenítésére, de talán minden közül ez a formakialakítás hozta meg a legjobb eredményt.
Ezeket a rugókat gyárilag bevonattal látják el, ami helyettesíti a kenőolaj használatát. Sajnos azóta eltelt több mint 35 év, ezért a bevonat már lekopott. Cseréjével lehetne orvosolni a problémát, de nagyban megdrágítaná a felújítást. Ezért a hajtórugót sűrű „Moebius 9010” fél szintetikus olajjal kenem át. A bemeneti menet lapjaira juttatok egy keveset, amely az első felhúzás után egyenletesen elkeni a teljes felületen.
A rugóház fedelét egy erős csipesz segítségével a helyére pattintom.
A berillium bronz csapágylemez nagyon dekoratív, így tisztítás után pedig már teljesen lepedékmentes is. A csapágylemezt három csavar rögzíti.
A rugóház behelyezése után hozzáférhető a rugómag csapágya. A kilincskerék felhelyezése után már nem férnék hozzá, így előtte kell elvégezni a műveletet. Ez igaz minden egymást takaró alkatrészelemre. Érdemes megfigyelni a kézi felhúzás hármas kerékrendszerét, ami eljuttatja a nyomatékot a felhúzókeréktől a kilincskerékig. Mivel ezek néha recsegnek, korrekt kenésük szintén elengedhetetlen.
A szerkezet 28 800 A/H fellengésszámra tervezett billegője. A billegő finom szabályozása érdekes, mikrocsavaros megoldással lett megoldva, amely egy oldalra helyezett kis csavar ki-illetve behajtásával kivitelezhető. A megoldás lényege hasonlít a korabeli hattyúnyakas megoldásokra, csak iparilag formatervezett kivitelben. Nem olyan dekoratív, de funkcióját minden tekintetben betölti.
A mutatószerkezet kerékrendszere a negyedes kerékkel. Ezeket utólag is érdemes átnézni és tisztítópálcával kipucolni, mert szinte mindig megül bennük a lepedék.
A szerkezet tömören tartalmazza az összes funkciót, amit egy korabeli dátumszerkezet tudhat. A korona egyszeri kihúzására a napok száma mindkét irányba állítható. Ha mutatóigazításra állítom a koronát, egyik irányba a pontos idő, másik irányba a napok neve állítható. Kissé megelőzte korát, mert sok szerkezetgyártó még a gyorsnaptár-állítást sem iktatta be.
Távol-keleti óráknál bevett szokás a napok számának kétnyelvű feltüntetése. Mivel ezen modell csak európai piacra készült, elégségesnek tartották a szimpla angol nyelv alkalmazását.
A tárcsákat ahogy leszedtem, úgy mehet is vissza a helyére. Tisztítás után a dátumszerkezet már működőképesen kerül vissza a szerkezetre.
A rögzítőlemezt két csavar rögzíti, visszahelyezése után a számlap felőli oldal el is készült.
Az automatika alsó csapágylemezét még behelyezése előtt érdemes átkenni, mert utána már nem férek hozzá. Minden csapágyhelyet gondosan átkenek szintetikus olajjal.
Az automatika felső csapágylemezén látható a rotor rögzítési és forgáspontja. Ide szerelhető fel a rotor.
Az óra majdnem szerkezetkész, működőképessége a kilincskerék és a felhúzótengely behelyezése után le is ellenőrizhető.
Az automatika modulja, amely némi igazítás után behelyezhető a helyére.
A billegőhíd oldalába elhelyezett mikrocsavar forgatásával minkét irányba állítható a pontosság. Egy éles csavarhúzó segítségével fokonként eljutok az optimális pontosságig.
A finom-állítás lehetőséget ad a szerkezet szinte másodpercenkénti állítására. Az óra szerkezete hozza a tőle elvárt eredményt, járása megfelelő, nem is bolygatom tovább.
A mutatókat kimondottan erre való eszközzel helyezem vissza a helyére. A szerszám gumis vége nem hagy nyomot a fényezett felületen, így nyugodtan használható bármilyen mutatónál.
A szerkezet tokba helyezés előtt. Minden port és szennyeződést eltávolítok a művelet előtt, így nem utazhatnak porcicák a mutatókon, amely igen kiábrándító látványt nyújthat.
A nagyméretű tokcsavarok két lemez segítségével rögzítik a szerkezetet a tokon belül. Behajtásuk után mehet helyére a felhúzótengely is és ezzel a szerkezet el is készült.
Az óra tulajdonképpen elkészült, már szinte csak a rotor hiányzik róla. Ez a lengőtest húzza fel az órát mozgás közben.
A rotor roppant egyszerű kiképzésű alkatrész, szinte sajtolással előállítható. Felületébe tamponnyomással vitték fel a cég logóját.
A rotor egy sárgaréz csapágyban mozog, amely egész nap teszi dolgát, így kopása fokozott. Kenése létfontosságú, így szintetikus nehézolaj segítségével átkenem beépítés előtt.
A rotort egy fogaskerék köti össze a kerékrendszerrel, ez adja át a nyomatékot a motorrugó irányába. Az alkatrész rögzítése egy alátét és egy csavar segítségével történik, ez rögzíti helyén.
Az óra ezzel elkészült és mindennapi használatra alkalmas.
Örömömre szolgált, hogy az Omega Seamaster (cal:1022) karóra teljes felújítását megoszthattam mindenkivel. Ezen konstrukciók automata felhúzószerkezetének siklócsapágya magában hordozza a kopás veszélyét. Amennyiben még maradt kedve olvasni, kérem tekintse meg ezen kopott csapágypersely cseréjét.
Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu
