Glashütte Q1 Chronometer felújítása

Maga nemében különleges, kortörténeti ritkaság került órásműhelyembe felújításra, amelynek a neve is hihetetlen. Glashütte Chronometer Q1 (Cal:70,3). Ritka akár a sárga holló, ráadásul a korabeli NDK óraiparának egyik pedigréjeként megosztotta a közvéleményt. Komplett nagyjavításra érkezett, így alkalmam nyílik eme ritka időmérő komplett bemutatására. Akkor lássunk neki.

Jelen szériát 1964-től 1971-ig gyártották, elmondás szerint kb. 30 000-es darabszámban. Publikációmban szereplő karóra 1970-ben készült, nyugatnémet exportra, az ottani igényes kultúrterületre.

Küldetése abban rejlett, hogy a tömeggyártásról elhíresült keletnémet szocialista nagyvállalat kardot rántson a nyugati óraipar kihívásaira. Ennek okán előrukkoltak egy olyan, maga nemében különleges modellel, amely régi fényében tünteti fel az óragyártás európai bölcsőjének is tekinthető Glashütte óramárkát.

Hatalmas választék állt rendelkezésre a Glashütte modellpalettáján, amelyet szinte mindenki el tudott érni a Német Demokratikus Köztársaság területén. Talán érzékeltetésképen, a VEB Glashütter Uhrenbetriebe több mint 50 kalibert vonultatott fel ötven éves pályafutása alatt, amelyekből majd 30 millió darab készült.

Ezek árképzése illeszkedett a korabeli átlagkeresetekhez és a hozzá tartozó életvitelhez. Gondolok itt a mustársárga Ossi cipőkre az akkor oly divatos fekete Duroflex műbőr kabátokra illetve az AKA márkájú asztali ventilátorokra. Ezzel a Cal:70,3 kronométer-minősítésű modellel viszont nyugatnémet országban szerettek volna teret hódítani, tájidegen valutaterületen.

Ehhez mérten az 1927-ben alapított Quelle katalógusában látott először napvilágot a különleges karóra, 129 nyugatnémet márkáért. Tulajdonképpen, főleg szovjet nyomásra az erőfitogtatáson felül az NDK anyacég célul tűzte ki a valutavagyon gyarapítását, egy jóléti, egyben igényes nyugati társadalmi rétegen keresztül. A gyümölcsözőnek ígérkező kereskedelmi paktum azért hagyott némi kivetnivalót maga után, amelyet nem sikerült megfelelően orvosolni.

Nagyon sok támadás érte az óra tokját, amely szinte ugyan abban a kialakításban került nyugatnémet kereskedelmi forgalomba, mint a KGST égisze alatt gyártott olcsóbb modellek. Színesfém alapfelületre felvitt 10 mikron vastag aranyréteg nem bizonyult tartósnak, melynek oka a korabeli nyersanyaghiányban volt keresendő. A weimari kiszolgáltatottság szintjén megragadt Német Demokratikus Köztársaság területén az arany, mint alapanyag szinte elérhetetlennek bizonyult az óraipar számára.

Ennek okán az aranytok, mint lehetőség lekerült a kereskedelmi palettáról. Az acél, mit alapanyag, amely manapság szinte alapértelmezés, ugyancsak nem jöhetett szóba, melynek titka a második világháború idején felhalmozott fegyverarzenálban rejlett. A Harmadik Birodalom szinte minden, Európában fellelhető vasércet fegyverek és hadipari termékek előállítására használt fel. Ez akkora méreteket öltött, hogy annak bukása után Európa szerte nyersanyaghiány lépett fel, hisz a romjaiba dőlt nehézipar helyreállítása éveket vett igénybe.

Ezen felül a fegyverek és harckocsik beolvasztása illetve újrahasznosítása szintén éveket emésztett fel, melynek késztermékét az ipar azonnal felhasználta a szocialista nemzetgazdaság felépítésének égisze alatt. Ezáltal egy manapság átlagosnak tűnő 316L acéltok szintén nem jöhetett szóba alapanyagnak, hisz annak alapára majdhogy vetekedett a nemesfémek árfolyamával. Ennek okán maradt az aranyozott óratok, amely a bevált szokásrenden kívül egyetlen más feltételnek sem felelt meg egy nyugati valutaterületen.

Az 1800-as évek közepén alapított Glashütte óramárka főleg a korabeli polgári arisztokrácia igényeit szolgálta ki. Mind mennyiségben mind minőségben olyan órákat terveztek és készítettek, amelyek nagyon messze álltak a tömeggyártástól. Azt pedig végképp nem gondolta senki, hogy az 1950-es évek közepén egy szocialista nagyvállalat képében a vasfüggöny sötétebbik oldalán folytatja tevékenységét.

Ennek ellenére számos definíciót és szabványt alkalmazott sikerrel a „Made in DDR” gyártmány logóval ellátott óragyár. Glashütte óra a definíció szerint a Gashütte rendszerbe (Glashütter Verlagssystem) és a Galshütte szabálynak (Glashütte Regel) megfelelően gyártott óramű. A Glashütter Uhrenbetriebe soha nem gyártott mutatókat, indexeket, számlapot vagy tokot, ezeket mindig külső forrásból szerezték be. Ennek okán szerencsésebb az órákat leginkább kaliberszám alapján rendszerezni. Költséghatékonysági szempontok mellett nagy hangsúlyt fektettek a német minőség kifejezésére és megtartására.

Minimalista kialakítás mögött visszaköszönt a minőségi kivitelezés illetve a megbízhatóság. Ezen tömeggyártásra hajazó törekvés meghozta a gyümölcsét, hisz közel 30 millió darabot gyártottak le, majd fél évszázados pályafutásuk alatt. Ezt a megszokott trendet törték meg a Cal: 70,3 kronométer-minősítésű óraszerkezet megalkotásával. Bár egyedi projektnek látszik, de nagy hagyományra tekint vissza a márkaelőd történetében.

Sokan arra gondolnak, hogy a csomagküldő és katalógus áruházak az internet világában jöttek létre, pedig ez nem így van. A nagy gazdasági csodaként megismert Quelle katalógus-áruház prezitist teremtett a kényelmi szolgáltatások piacán. Talán ekkor lehetett elsőként az otthon biztonságából vásárolni, amelyhez csak egy multifokális szemüvegre volt szükség, hogy a vásárlót magába szippanthassa a frenetikus látványvilág, amelyet az vaskos kiadvány kínált. Naprakész, évszak azonos minőségi termékek a Quelle katalógusaiban debütáltak először, növelve a cég prémium értékét.

Az igényes képekkel kiegészített katalógus közvetve több százezer embernek adott munkát Németországban, amelyek közt vezérszerepet játszott a belföldi posta, illetve a nyomdaipari cégek jelentős része. Ebben a frekventált időszakban került be a Glashütte Cal: 70.3 kronométer a nívós áruház kínálatába. 129 nyugatnémet márkáért kínált időmérő eleinte nagy népszerűségének örvendett, amely komoly jövőt vizionált a modellnek. Aztán baljós árnyak zavarták meg az összképet, hisz hamar kiderült, hogy a favorizált modell még a cseppálló kategóriát sem éri el. Ráadásul a gyakorlati tapasztalatok, mai modern szóval élve a vélemények a Quelle katalógusaiban kaptak először visszhangot, természetesen analóg, nyomtatott formában. Ezt kihasználva sokan kritizálták az óra gyenge tokját, amelynek 10 mikron vékony galván felülete hamar lekopott. Engedve a nyomásnak az óra lekerült a katalógus-áruház kínálatából, megpecsételve annak sorsát.

Az amúgy is magas gyártási költségből előállított óra pályafutása viszonylag hamar, harmincezres darabszámnál megakadt, a gyűjtők legnagyobb örömére. Talán a sors groteszk fintora, hogy a Quelle birodalom sem bizonyult örök életüknek. Nem volt képes kihasználni a német újraegyesítés kínálta gazdasági lehetőségeket, ezen felül a digitalizáció globális versenyében is alulmarad. Képtelen volt nyereségét növelni, ennek okán a nívós és tradicionális vállalkozás recsegve-ropogva saját romjaiba dőlt. Utolsó bástyájaként regnáló Thomas Cook utazási iroda 2019 szeptemberében jelentett csődöt, végleg bezárva a múlt dicsőségét.

Úgy látszik, a Quelle katalógus-áruház vásárlóinak igaza lehetett, mert publikációm tárgyát képző Glashütte Chronometer Q1 (Cal: 70,3) karórán szintén meglátszik az idő vasfoga. Óratokja kopottas látszatot kelt, amely galvanikus eljárással nagyban javítható.

Az időmérő szerencsére teljesen eredeti, mentes a barmolástól, az elmúlt 50 évben kizárólag bőrszíja szorult cserére. Számlapja igényes, amelyen egy plakett emeli ki a sokatmondó Glashütte márkanevet. Az óra számlapjának enteriőrje vitathatatlanul a a Chronometer illetve a Q1 feliratok egysége.

Német Demokratikus Köztársaság pártvezetése indokolatlanná tette saját óraipara számára a kronométerek gyártását. Mind költséghatékonyság, mind kihasználatlanság okán feleslegesnek tartotta az ilyen nagy pontosságú időmérők előállítását. Pedig addigra már majd száz éves múltra tekintett vissza a német kronométerek gyártása.

Nem sokkal Adolf Lange halála után, az 1876-ban alapított Deutsche Seewarte Hamburg kronométer-tesztintézet felállításával Glashütte-ben megkezdődött a kronométer-óraszerkezetek gyártása. Ez a későbbi években lehetővé tette a tengeri kronométerek (Marine-Chronometer) sikeres sorozatgyártását, annak okán hogy a császári admiralitásnak német gyártmányú kronométert építsenek. Az 1895-ben 1. osztályban (kiváló) elnyert díjak (a 2. 4. és 6. hely) amelyek Emil Lange-t arra késztették, hogy létrehozzon egy külön osztályt a tengeri kronométerek gyártására.
1910-re a különféle német vállalatok által tesztelésre benyújtott 191 tengeri kronométerből 120-at az A. Lange & Söhne gyártott, a nemzetközinél szigorúbb előírásoknak megfelelve és felvéve a versenyt bármely más gyártó hasonló termékeivel.

1920-ban megkezdődött az ikonikus 100-as kaliberű tengeri kronométerek gyártása, 1948-tól a Lange & Söhne VEB gyártotta tovább, 1951. július 1-jén átvette a gyártósort a GUB, és folytatta azt 1976-ig, ekkor a 1-71 kvarc tengeri kronométerrel váltották le. Tehát 56 éven keresztül folyamatosan gyártottak minimális változtatással egy szériát, amely még 1976-be is megfelelt az előírásoknak. Ennek okán elmondhatjuk a Glashütte kronométereknek igen gazdag hagyományai vannak.

Sajnos a szériában gyártott kronométer-karóra elkészítése háború utánig váratott magára. A VEB Glashütter Uhrenbetriebe (1951-1990) márka több mint 50 karóra kalibere (Armbanduhrkaliber) közül csak három karóra kronométer kaliber (Armbandchronometerkaliber), a 60.3 (>100 db) 70.1 (>1000 db) és 70.1-el megegyező a 70.3. A 1959-1961 között gyártott 18 köves, 60.3-as kaliberű kronométerről a közelmúltig még senki sem tudta, hogy létezik. 60.3-as nem azonosítható a kísérő dokumentumok nélkül. Az egyedi gyártás és a rövid gyártási idő miatt talán pár száz darab készült, így nagy ritkaságnak számít a maga nemében. Ehhez képest a cal: 70.3 közel harmincezres darabszáma lehetővé tette, hogy a mai napig elérhető legyen a gyűjtők körében.
.

Az óra hátlapja eltér a megszokott, peremre záródó típusoktól, hisz kialakítása menetes. Kiemelt modellként a gyártó szerette volna az addig megszokott átmeneti tömítettséget egy jó záródó óratokkal kiegészíteni. Ezt a gyakorlatban nem sikerült kivitelezni, hisz mind a hátlapnál, mind a koronánál beáztak ezek a drága időmérők.

Sajnos ez a műszaki hiányosság a modell vesztét jelentette, hisz a könnyedén beázó óratok egyetlen nyugat-európai szabványnak sem felelet meg. Ez abban nyilvánulhat meg, hogy maga a hátlap viszonylag durva, főleg sajtolással előállított munkadarab, ahol a felfekvési síkok fogalma teljesen ismeretlen. Sajnos a korabeli tömítőanyagok sem képeztek kiemelkedő minőséget, így ezek kettőssége okozhatta a beázást.

Hazánkban sem alakult másként a kereskedelmi körkép, hisz a legvidámabb barakk hivatalos beszállítójának a környező KGST országok óragyártói bizonyultak. Főleg szocialista modelleket lehetett megvásárolni a korabeli szaküzletekben, amelyek döntő többsége szovjet gyártmány volt. Aki német órát akart magának, gyűjtésbe kellet hogy kezdjen, hisz ezen modellek lényegesen drágábbak voltak az átlag árnál.

A szinte sajtolással előállított, pecekjáratú, más néven stiftgangos UMF Ruhla modellek bár filléres tételének bizonyultak, de a Glashütte (Spezimatic) automata időmérői majdhogy a belépőszintű svájci modellek árképzését súrolták, „Made in DDR” felirattal. Cornavinok, Doxák illetve Marvinok népszerűsége már akkor is töretlen volt hazánkban, így az árban hasonló Glashütte Cal:70.3 kronométer nem rúghatott labdába.

Ráadásul ezen modellek inkább diplomáciai illetve külkereskedelmi kapcsolatok révén volt elérhető hazánkban, vagy a nyugatbarát Jugoszláviából lehetett átcsempészni, ellenőrizetlen balkáni útvonalakon. Talán ez lehet az oka annak, hogy Magyarországon nem terjedt el ezen modell és viszonylagos ismeretlenségbe fulladt népszerűsége.

Leválasztva a hátlapot egy lágyvas betét köszön vissza, amely funkcióját tekintve a mágnesességtől, illetve az induktív hatásoktól védi a szerkezetet. Segítségével a billegő illetve a hajszálrugó is árnyékolt, amely nagymértékben segíti a mesésnek remélt kronométer pontosságot. Maga a lágyvas fedél peremesen záródik a belső tokra, amely köröm segítségével könnyedén leválasztható.

Toknyitás után felbukkan a Cal: 70,3 óraszerkezet, amely teljesen egészséges látványt nyúlt, az elmúlt évtizedek alatt még sosem járt órásnál. Ennek okán én lehetek az első, aki karbantartja, illetve bemutatja ezt a különlegesnek betudható óraművet.

Az óraszerkezet meglehetősen puritán, poroszosan egyszerű kinézetű, amelyen semmi sem utal a minősített kivitelre. Kialakításában nagyban hasonlít egy átlagos Cal: 70,1 óraműre, amely ezen szerkezet báziskalibernek tekinthető. Az óra viszonylagos megosztottsága szintén erre volt visszavezethető, hisz sokan nem értették a svájci órákra jellemző árképzést. Majd 130 nyugatnémet márkáért már messze belépőszint feletti svájci modellt lehetett vásárolni, egy sokatmondó „Swiss Made” felirattal.

Egyetlen csavar kioldása után kivehető a felhúzótengely, amely meglehetősen kopottas kinézetet nyújt. Sokat használták, ráadásul szárazon, hisz időközben beszáradt az alkalmazott kenőanyag.

Kivéve az óratokból szerkezete így mutat a valóságban. Számlapja textúrált, mutatói eredetiek, beázás nem látható rajta. Maga korában nagyon divatosnak tűnt ez a szálra futtatott számlap a hozzá illeszkedő szerelt indexekkel.

Az óratok öt darabból áll össze, amely tartalmazza a menetes hátlapot egy bronz szerkezetkarikával kiegészítve. Ez utóbbira illeszkedik peremesen a lágyvas fedél. Fémbetétes plexi zárja az óratokot, amely szorosan, szinte akadó illesztéssel teszi képletesen vízmentessé az órát.

Vétek lenne a hibátlan számlapot ötven év után tönkretenni, ennek okán számlap-palástot alkalmazok a mutatók levételéhez. Sokan egyszerű fóliát használnak a művelethez, én inkább vásároltam egy gyári kiegészítőt, amely többször is felhasználható a gyakorlatban.

Ritka alkalmak egyike, hogy a vízalapú bázislakkal festett számlap hibátlan és nem éktelenkedik rajta beázás. Sokan félreértették a Glashütte órák hátlapján olvasható WASSERDICHT feliratot, melynek hatására előkerültek a békalábak és az oxigénpalackok.

Sajnos ezen óratokok néha még a cseppmentes kategóriát sem ütötték meg, így rendre beáztak. Ez lehet az oka annak, hogy ritkán látni hibátlan számlapot, hisz egy beázásnak ez volt a legelső látványos áldozata.

Az órajavítás legelső mozzanata a rugóerő leeresztése, hisz sosem tudni mekkora nyomaték feszül a rugóházban szétszerelés előtt. Ilyenkor kiakasztva a kilincs orrát a felhúzókoronán keresztül leeresztem a motorrugót. Most már kezdődhet a biztonságos szétszerelés.

Most már biztonságban kivehető a speciális billegő illetve a horgony, amely az óra különlegessége. Tulajdonképpen ettől lesz a karóra kronométer, hisz ezen alkatrészek finomítása és trimmelése okozza a kiemelkedő pontosságot, hagyományos tucat társaival szemben.

Rugóház csapágylemezének leszerelése után előbukkan a motorrugó, melynek kinézete teljesen átlagos. Szerkezeten belül semmi sem utal a minősített kivitelre, ugyan olyan puritán, mint a megszokott GUB modellek esetén. Talán a hajtórugó anyagszerkezetében lehet minőségi váltás, amely egyenletes nyomatékkal segíti az izokronitást.

Az óra tipikus csapágylemeze egyetlen fedőkövet rejt magában a gátkerék tengelyénél. Felületének csiszolatát pusztán a GUB 70,3 felirat töri meg. Meglehetősen egyszerű alkatrésznek tűnik, amely jól szerelhető.

Csapágylemez leszerelése után láthatóvá válik a kerékrendszer illetve maga a sorozatszám, amely körül legendák keringnek. Elmondás szerint egy 2002-es árvíz megsemmisítette a gyártási dokumentumok nagy részét. Glashütte illetve Drezda földrajzi elhelyezkedése okán sokszor esett áldozatul természeti csapásnak.

Itt viszont hasonló esemény történt, mint hazánkban a vörösiszap-katasztrófa idején. Egy meggyengült tározó átszakadása elpusztította az archív dokumentumok nagy részét, így a gyártási idő és a sorozatszám innentől valós adatokkal már nem volt alátámasztható.

Továbbá tudni kell, hogy ezen dokumentumok soha nem voltak nyilvánosak, hisz a hidegháború idején titkosnak minősítették őket, hogy ne lehessen következtetni a valós gyártáskapacitásra. Lehet benne valami igazság, hisz a modell 30 000 darabszámához képest egy 55900-es sorozatszám köszön vissza az alaplemezen.

Fedőköves csapágyak kiszerelésével folytatom a munkát, hisz a kiemelkedő pontosság egyik alapja a makulátlan tisztaság. Az egyszerűsített, GUB szabvány szerint készült zárt csapágy az Incabloc rendszerhez hasonlóan kiakasztás után felnyitható.

Rugómagra gyakorolt enyhe nyomás hatására a rugóház fedele könnyedén leugrik a helyéről. Feltárul maga a hajtórugó, amely minőségében kiváló anyagszerkezetet feltételez. Kopás vagy törés nem látható rajta, így esélyes lehet a kiemelt pontosság visszaszerzésére, hisz az egyenletes nyomatékleadás a kronométerek egyik Szent Grálja.

Miután mindent leszereltem a csapágylemezről, megkezdődhet a szerkezet komplett tisztítása. Mindenhol beszáradt kenőanyag maradványok éktelenkednek, amely az elmúlt évtizedekben kövesedett rá a felületre. Ez esetben többlépcsős mechanikai tisztításra lesz szükség, hisz pusztán kémiai úton nem érhető el megfelelő végeredmény. Első körben lássunk neki a kémiai tisztításnak.

Dicsfényben tündöklő Elma Star Elite típusú óraszerkezet tisztító készülékem majd egyidős a publikációmban szereplő Glashütte karórával. Segítségével könnyedén kitisztítható egy óraszerkezet, majd ötven perc leforgása alatt.

Beépített szárítóblokkjának segítségével a kosarakból szinte menetkész állapotban kerülnek ki a kitisztított óraalkatrészek. Mivel az óraszerkezetek túlnyomó többségének az általános elszennyeződésen felül nincs más hibája, ezen készülék szinte nélkülözhetetlen kiegészítője egy órásműhelynek.

Kifűzés után láthatóvá válik a hajtórugó, amelynek sajnos le van törve a vége. Ezen forrasztott betétrugó akad bele a rugóház kialakított peremébe. Ebben az esetben ad átugró érzetet a felhúzás, amikor tulajdonosa kezében néha felhúz, néha nem.

Korrekt tisztítás illetve a rugóvég szakszerű pótlása után visszafűzhető a rugó annak házába. Ez esetben a járástartalék sem változott, hisz a rugó hossza nem csökkent, mert annak pótlása nem saját anyagából történt, hanem idegen anyagtoldásból. Néhány fogtechnkai kiegészítő használatával a maradék szennyeződést is eltávolítom a felületről.

Megkeresve a beakasztási pontot óvatosan visszafűzöm a helyére, ügyelve nehogy megtörjön anyagában. Mivel ez esetben nagy az elugrás veszélye, érdemes ügyelni a részletekre, nehogy végtelen keresésbe torkoljon a visszafűzés, annak rugalmassága okán.

Nemrég egy órás hagyatékból műhelyembe került a képen is megtekinthető korabeli kenőanyag készlet. Az özvegy elmondása szerint férje valaha ezt a neszesszert a Népköztársaság útján lévő szakszervizben használta, valamikor az 1980-as évek közepén. Érdekes és egyben valós képet mutat a korabeli kenőanyagok típusáról illetve összetételéről egy érintetlen időkapszulába zárva.

Egy régi szovjet „Mikma” márkanevű villanyborotva cipzáros tokjában elhelyezett kenőolajos üvegek még az akkori szabvány szerint számokkal kerültek kereskedelmi forgalomba, az 1980-as években.

Viszkozitása okán az 1 számozás volt a legfinomabb, ezeket használták billegőkre illetve fedőkövekre. 2 számon jelzett olajakat használták kerékrendszerre, a 3 illetve 4 számú kenőanyagokat pedig hajtórugóra, továbbá nagy órák csapágyainak kenésére.

Valószínűnek tartom, hogy publikációmban szereplő Glashütte Cal: 70.3 karóra szerkezetét is ilyen vagy ehhez hasonló kenőolajjal helyezték üzembe az 1970-es évek elején, természetesen Németországban.

Ezen régmúlt időkben használt kenőanyagok még a korabeli Német Demokratikus Köztársaság területén készültek a jenai iparterületen, anyagát tekintve pedig ásványi illetve állati eredettel bírtak. Ez időben még nyoma sem volt a mai modern szintetikus illetve fél szintetikus összetevőknek. Nehezen viselték a hőingadozást, ezen felül 30 fokon hígfolyóssá válva kifolytak rendeltetési helyükről.

Rossz tulajdonságuk között szerepelt még az elöregedési ráta, amely annyit jelentett a gyakorlatban, hogy hajlamosak voltak a beszáradásra. Ennek okán pár év alatt mézhez hasonló anyaggá dermedve szinte bekövesedtek az óraszerkezetbe, lefogva a kerékrendszert. Ezen készlet már csak vitrintárgy, tipikus szelete a múltnak, ennek okán már csak dédelgetem, mint egy műszaki műtárgyat.

Egy 1957-es katalógusból már választható kiegészítőként szerepelt a fél szintetikus összetevőkből álló Moebius márkájú órás kenőolaj. Az eredet szerint svájci termék úttörő volt a maga korában, amely minden korabeli igénynek megfelelt. Sajnos, mivel harmadik zónába eső országból származott, hazánkba sokáig nem fogalmazták, így a magyar órások már csak a rendszerváltás után ismerhették meg ezt a kiváló terméket.

Szerencsére azóta a hétköznapok részévé vált ez a kiváló termék, amely akár webáruházon keresztül is megrendelhető, bankkártyás fizetéssel. Megboldogult Quelle katalógus áruház most biztos forog a sírjában, sajnálom, hogy ezt nem érhette meg. Magam is ilyet használok a legnagyobb megelégedésemre.

Szintén gyűjteményem részét képzi a képen is látható, mára bekövesedett Fet Box órás szerelőpaszta. Szintén az 1980-as években gyártották belföldi használatra. Ilyen pasztát használtak a hazai órások és szervizek mutató és felhúzószerkezetek kenésére.

Víztaszító hatása, illetve kiváló kenőképessége miatt nagyon népszerű volt a maga korában. Ezt az anyagot váltotta fel a ma is használatos Moykote DX paszta, illetve az oly népszerű Fomblin nevű anyag.

Mutató és felhúzószerkezetek kenésére én is Fomblint használok, amely rendkívül paszta. Főleg tömítőanyagként ismert, de nagyon előnyös tulajdonságai miatt szerkezeti elemek kenésére is alkalmas. Sosem szárad be, ennek okán kenőképességét az időszaki szervizek alatt mindvégig megtartja. Ezért nem kell durva mechanikai eljárásokkal eltávolítani a felületről.

Nagyon futurisztikus, modern anyag, amely furán mutat egy ilyen antik környezetben, amelyet órásműhelyem képvisel. Ezen könnyen lehet segíteni, amennyiben áthelyezem egy Horthy-korszak idején készült fa olajzó tégelybe, amelynek üveg a betétje. Így már nem olyan tájidegen, illeszkedik műhelyem régies stílusba.

Innen már könnyű adagolni, akár egy vastagabb olajzótű segítségével. Mai napig kiválóan záródik az olajzótégely, így biztonságosan tárolható ez a drága, de kiváló anyag.

Felhúzó és koronakerekek kenésére sűrűbb viszkozitású Moebius kenőolajat használok. Mivel ezek az óra egyik legjobban igénybe vett alkatrészei, azok kenése létfontosságú és elkerülhetetlen. Természetesen így kiszerelt állapotában lényegesen egyszerűbb a művelet.

Maga a szerkezet kenését annak összeszerelése közben végzem el, műveleti sorrendben. Ilyenkor nagyon könnyen elérhető az összes alapvető kenési pont. Ráadásul a kerékrendszer még szabadon forgatható, hisz nincs benne a horgony.

Ennek okán kenés után könnyedén mozgásra bírható a kerékrendszer, amely ennek hatására elkeni a felvitt kenőanyagot.

Egy bádogos tulajdonát képezte a képen is látható Glashütte Cal: 70.1 karóra, amely mára teljesen lepusztult. Viszonylag olcsó illetve elérhető időmérő volt a múltban, amelyet hazánkban főleg a bérből és fizetésből élő emberek viseltek előszeretettel. Sajnos eladható órának már nem lenne kifizetődő felújítása, viszont alkatrésznek tökéletes.

Az óraszerkezet nemrég került befogadására műhelyembe, alkatrésznek. Sajnos már csak donornak való, hisz megette kenyere javát. Viszont világosan látható, hogy az ominózus Cal: 70,3 szerkezet báziskalibere.

Az óratok javítása és galvanizálása előtt első lépésként eltávolítom a tokcsövet. Mivel szorosan ül a helyén úgy kell kiütni a furatból, egyetlen, határozott kalapács ütéssel. Ehhez kiválasztok egy méretes kiütőszárat és egy szegecselőpadkát.

Csiszoláshoz és fényesítéshez rendelkezésemre áll egy elszívóval és világítással kiegészített polírgép. Csendes futását 400 wattos motor biztosítja, amely 2800-as fordulatszámon forogva tisztán és pontosan dolgozik. Valaha egy fogtechnikus laborjába teljesített szolgálatot, most viszont órásműhelyem eszközparkját gazdagítja.

Manapság nehéz feladat megbízható galvanizáló üzemet találni, hisz ezeket a műhelyeket rendre száműzték a fővárosból. Az én ismeretségi körében is létezett két olyan kisüzem, ahol végeztek ilyen tevékenységet, de a környék lakóinak nyomására az önkormányzat bezáratta ezeket az általában alagsori helységeket.

Pedig jó volt látni, hogy alakul át egy ilyen óratok, milyen technikával visznek fel a felületre néhány mikron fémréteget. Ráadásul sok esetben meg is lehet várni a folyamat végét, jókat beszélgetve a galván mesterrel. Sajnos ez a világ végleg letűnt, ennek okán már polírozva és zsírtalanítva adom át a futárnak az óratokot, amely népies szóval élve postafordultával érkezik vissza műhelyembe.

Pár nap múlva visszaérkezett órásműhelyembe az óratok. Elmondás szerint 4, sárga csekken betűvel leírva négy mikron kemény arany réteggel lett vastagabb. Láthatólag tökéletes lett a végeredmény, tartóssága pedig majd a gyakorlatban megmutatkozik.

Sajnos a karóra felhúzókoronája nagyon el van kopva, ez a felújított óratokhoz illesztve válik láthatóvá, természetesen így nem maradhat. Cseréje viszont nehéz feladatnak látszik, mert meglehetősen speciális alkatrész.

Mérete 0,9-es amelynek pereme a felhúzótengely vállra fekszik fel. Hossza alig, vagy csak csekély mértékben korrigálható. Ennek okán szükség lesz egy korabeli felhúzókoronára, amely szintén vállra fekszik fel. Felhúzókorona próbájának egyik alapfeltétele a működési hossz egyezése. Amennyiben azonos a tengely mért hossza a korona palástjától indulva a tengely végéig, beszerelve is egyezni fog.

Sikkatyúba fogva könnyedén kipróbálható az összes korona méret, amely szóba jöhet pótlás gyanánt. Ilyenkor érezhető a menet méret pontossága, illetve annak megakadása.

Korabeli felhúzókoronák mindegyike Tóth László Órásmester készletéből származik. NDK órákhoz vásárolta még az 1980-as évek elején, így nála mindig előfordul ilyesmi, szinte kilószámra. Kiválasztottam pár alkalmas felhúzókoronát, amely mind tengelyméretben, mind tokcső méretében egyezik az eredeti darabbal.

Felhúzókorona keresése meghozta gyümölcsét, hisz megtaláltam a méretes illetve illeszkedő darabot. Mindenféle átalakítás nélkül csatlakozik a tengely végére, miközben a tok csövére is gond nélkül felcsúszik. Ilyet kerestem és most megvan, nem kellett átalakítani a tengelyt, amely fokozza az óra eredetiség érzetét.

Egy felhúzókorona gumitömítése akkor teljesít a legjobban, ha a tokcső felülete finom és egyenletes. Ennek okán befogva órás esztergagépem patronjába fényesítőreszelő segítségével felpolírozom annak felületet. Közepes fordulatszámon pár perc alatt végzek a művelettel. Ezek után egy határozott nyomással visszapréselem a helyére.

Mint előzőleg kitárgyaltuk, az óra sosem volt legendás vízmentességéről. Természetesen most sem ez a cél, viszont meglepően jól sikerült a korona cseréje, megpróbálom legalább cseppmentessé tenni az óratokot. Némi jól bevált Fomblin alkalmazása mellet végzem el a műveletet.

Az óratok vízhatlanságának másik záloga az óraüveg. Publikációmban szereplő óra tokjába egy fémbetétes plexi illeszkedik, amely eredetinek tűnik. Mivel repedés vagy egyéb sérülés nem látható rajta, némi karcmentesítés után visszapréselem a helyére.

Maga a fémbetétes plexi akadó illesztéssel, szinte szorosan kapcsolódik az óratokhoz. Ennek okán tokprés segítségével lehet a legkönnyebben visszahelyezni. Egy igényes Bergeon No’5500 kéziszerszámmal könnyedén visszanyomható a helyére.

Már csak az óraszerkezet ikonikus billegője maradt hátra, hisz ez az óra precízen dobogó szíve. Első lépésben kiakasztom a zárt kőcsapágy leszorító rugóját, majd egy darab Rodiko pasztával kiemeltem a helyéről.

Látható, hogy a hagyományos billegőt felváltották egy minőségi darabbal. Finoman trimmelt kivitele okán válik egy hagyományos óraszerkezetből kronométer. Kicsit hiányolom az ilyen kategóriában szinte kötelező Breguet hajszálrugót, illetve a finom-szabályzót.

Egy kronométer pontosságának alapvető feltétele a makulátlan tisztaság. Bár Elma kosaras mosógépem üvegében mindig friss benzin csörgedezik, ennek ellenére sosem teszem bele a billegőt illetve a horgonyt, annak hídjával együtt, hanem külön tisztítom őket.

Ezt a képen is látható üvegedény segítségével teszem, amelyben mindig sebészeti tisztaságú benzin található. Ebben finom ecset segítségével varázsolom tisztára az érzékeny alkatrészeket, kizárólag egyszeri alkalommal.

Utána kiöntöm és másikat töltök bele, így sosem kell félni a benzinben úszó szennyeződésektől. Ezt az izolációs edényt mindenfajta billegőnél alkalmazom, kronométer pontosságtól függetlenül.

Szabad levegőn az illékony benzin egy szempillantás alatt elpárolog a felületről. Ilyenkor fokozott figyelmet fordítok a vezetőkő illetve a hajszálrugó tisztaságára. Mivel a zárt csapágyat előzőleg kivettem annak fészkéből, ezt a fedetlen részt is gondosan letisztítom.

Beszerelése után azonnal el is indul a billegő, szépen, egyenletesen kilengve. Óránkénti féllengésszáma 18000 A/H amely jellemző az adott kaliberre.

Ütésbiztosított billegőcsapágyak nemzetközi trendje már az 1950-es években elérhetővé vált az óraipar számára. Viszont egy, a vasfüggöny sötétebbik oldalán működő óragyár részére ideológiai képtelenségnek tűnt egy ilyen termék beszerzése.

Ennek okán megalkották a meglévő Incabloc elvén működő és arra nagyban hasonlító GUB rendszert. Kiképzése kiváló, ráadásul egyik oldalán rögzített kivitellel került forgalomba. Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy elég kiakasztani az egyik felén, majd könnyedén felhajtható. Ennek okán a szovjet megoldással ellentétben nem hajlamos az elugrásra.

Fedőköves csapágy kitisztítása és szakszerű kenése után vissza akasztottam a leszorító rugó végeit. Kézzel mozgatva, felhúzás nélkül is szépen leng a billegő, így jó eséllyel teljesítheti a mesésnek remélt pontosságot. Szerencsére a felhúzókorona is kiválóan illeszkedik a helyére, amely segítségével könnyedén felhúzható az óraszerkezet. Akkor indulhat is a szerkezet beszabályozása.

Weishi No’ 1900-as szabályzó készülék segítségével képet kaphatok az óraszerkezet pontosságáról és a működés vélt vagy valós problémáiról. A készülékhez csatlakoztatható vizsgálómikrofon szabadon forgatható, így bármely pozícióban vizsgálható az óraszerkezet.

Több irányba forgatható mikrofonnal szinte a hordás közbeni pozíciókat lehet imitálni. Szerencsére nem sok hibát halmoz a különböző pozícióban, így már csak be kell állítani az optimális járáspontosságot.

Ilyenkor érezhető igazán a finomszabályzó hiánya, hisz csak néhány másodpercet szükséges a pontosságon állítani. Valamiért nem tartotta fontosnak a gyártó ezen meghatározó alkatrész meglétét, amelynek beszabályozása műszer hiányában akár napokat is igénybe vehet.

Lassan összeállt a kép, sikerült beszabályozni a szerkezet végleges pontosságát. Maga a műszer négy másodperces újramérésre van állítva így az óraszerkezet ketyegése folyamatos detektálás alatt áll.

Méréshez nem volt fontos felhelyezni a mutatókat, így most már csak ez maradt hátra. Ahogy a mutatók levételéhez, úgy azok visszahelyezéséhez is segédeszközt használok. Három darabos készlet méretes darabjának segítségével nyomom helyére a mutatókat. Szilikonos pofája segítségével nyom nélkül visszahelyezhetőek a mutatók.

Még egyszer, egyben utoljára kiszereltem az órát annak aranyozott tokjából. Egy optikai kiegészítőként forgalmazott LENSPEN porpumpa segítségével minden porszemet eltávolítok a felületekről.

Az óra hátlapja kissé karcos, sikertelen toknyitások nyomai éktelenkednek rajta. Befogom a hátlapot egy karmos fogóba és pár perc leforgása alatt 2800-as fordulatszámon eltüntetem az összes karcot, közben fényesre polírozva a felületet.

Még egy utolsó pillantás a GUB 70.3 szerkezetre, utána gondosan letömítve visszazárom. Ez a roppant érdekes de egyben megosztó időmérő ezzel elkészült.

Az óra doboza gyári, de nem eredeti. Mégis autentikus látványt nyújt, mert ilyen egyszerű papírdobozban került forgalomba annak idején.

Eredeti fotók alapján igyekeztem reprodukálni az gyári óraszíjat. Talán ez tizennyolcas méretű bordó marhabőr szíj áll legközelebb az eredeti látványvilághoz. Nem túl flancos, de tartós darab, ugyan úgy mint az 1970-es években.

Az illusztris keletnémet kronométer elkészült, gyári dobozában várja a modern idők kihívásai. Bár a hidegháború végetért, de pontos és megbízható karórára mindíg szükség lesz. Talán a sors különös fintora, hogy vidéken élő jelenlegi tulajdonosa ugyan olyan érdeklődéssel várja az órát, mint 1970-ben nyugatnémet megrendelője.

Bár a Quelle katalógus-áruház azóta megszűnt, de a GLS jóvoltából a házhozszállítás könnyedén, szinte sebészeti pontosággal megoldható. Köszönöm szépen Rabi Attila óragyűjtőnek, hogy rendelkezésemre bocsájtotta eme ritka időmérőt

Felhasznált források:

www.glashuetteuhren.de, http://www.moebius-lubricants.ch, https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu

Köszönöm szépen, hogy velem tartották az alkalmi időutazásban.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu