Korai Longínes zsebóra teljes rekonstrukciója

Korai Longines zsebóra teljes rekonstrukciója

 

A restaurálás tárgya egy 1800-as évek végén gyártott zsebóra, mely talán a márka első generációs darabja. Az 1867-es alapítás utáni évtizedben készült időmérő nagy szerepet játszott a márka imázsának felépítésében. Az óra sok mindent elárul a kor divatjáról és az akkori óragyártás módszereiről, így felújítása szép feladat egy gyakorló órás számára.

Az óra bár sokatmondó, de fizikai valóságában egy roncs. Csúnyán elbánt vele az idő, rengeteget buherálták, sajnos meg is látszik rajta. Sokan próbálták lábra állítani, de csak rontottak az állapotán és javíthatatlannak ítélve elsüllyedt a történelem poraiban.

Az óra egyik érdekessége, hogy a Iongines márkanév ebben az időben kezdett feltűnni a gyártó számlapján. A mai modern marketing még ismeretlen volt az akkori időkben, talán egy tucat cég tüntette fel nevét az óra lapján.1880-es években sok óragyártó még nem tartotta fontosnak a márkanév feltüntetését a számlapon, hisz az óra minősége mindent elárult.

Bennfentes körök és azok az emberek akik potenciális vásárlókká válhattak, tudták a minőségből, hogy mivel van dolguk. 1900-as évek után, főleg kereskedelmi szempontok hozták életre azt a jelenséget, hogy a számlap is tartalmazza a márka nevét. Sajnos azóta megfordult a trend, sok semmitmondó típusóra hordoz magán nagy neveket felelevenítő feliratokat, pusztán azért hogy piacképes legyen.

Az óra szerkezetén még észrevehető az evolúciós átmenet a kulcsos és a felhúzókoronás kivitel között. A motorrugó csonkján még meghagyták a négyszögprofilt, amire a felhúzókulcsot lehetett felhelyezni. Bár a szerkezet koronáról felhúzható már, de akár egy korabeli órakulcs segítségével is elvégezhető a művelet. Majdnem olyan konstrukció, mint a korabeli autók indítása.

A Ford korai modelljei még kurblival indultak, de az önindító kifejlesztése után egy darabig meghagyták a kurbli helyét, bár az autó már slusszkulccsal is beindítható volt.

Az óra csapágylemezen feltűnik egy arany medál-embléma, amit a Párizsi világkiállításon szerzett elismerést hirdeti. Párizs 1878-ban, immár harmadszor rendezett világkiállítást. Az ekkor már a IV. köztársaság korát élő ország a poroszoktól hét éve elszenvedett, sokkoló katonai vereség után talán épp azért vállalkozott a hatalmas költségekkel járó esemény megrendezésére, hogy megmutassa a világnak a vereség után újjászületett, gazdasági és kulturális ereje töretlen.

35 ország 52 835 kiállítója tisztelte meg jelenlétével a rendezvényt, mely május elejétől november 10-ig 15,6 millió érdeklődőt fogadott. A 9 osztály 90 csoportjában szereplő alkotók között 29 810 kitüntetést osztottak ki, s most vezették be először azt a később is alkalmazott díjazási rendszert, mely szerint a kiemelkedő termékek vagy alkotások számára Grand Prix-t (nagydíjat) adományoznak, s ezek mellett a szakzsűrik által kisebb jelentőségűnek ítélt tárgyak még öt különféle fokozatú kitüntetésben részesülhettek.

Ezeket a díjakat sok óragyártó, köztük a Longines is előszeretettel feltüntette szerkezetein. A korabeli marketing kiemelkedő eszközeként legalább akkora visszhangot keltett, mint manapság az internet.

1878-as Párizsi világkiállításom mutatták be a mai New York Liberty szigeten található szabadságszobrot.A szobor mintája Eugène Delacroix A Szabadság vezeti a népet című képének főalakja volt. Az első kisméretű modellt 1870-ben építették, ez jelenleg Párizsban található, a Luxembourg-kertben. A talapzatra szánt pénz lassan gyűlt, ezért Joseph Pulitzer a The World vezércikkében támogatta a gyűjtést.

Az éles hangú kampány sikeresen motiválta az amerikaiakat. A pénz végül is 1885 augusztusára gyűlt össze. A talapzat tervét Richard Morris Hunt készítette, az alapkő letétele augusztus 5-én történt és a Bethlehemi homokkőből készült talapzatot 1886. április 22-én fejezték be. A szobor 1884 júliusában készült el Franciaországban és 1885. június 17-én érkezett meg New Yorkba az Isere fregatt fedélzetén. A szobrot 350 darabban szállították, 214 csomagban. A szobor összeállítása négy hónapig tartott. 1886. október 28-án az Egyesült Államok elnöke, Grover Cleveland leplezte le több ezer néző előtt. A párizsi világkiállításon kiállított szoborfejnek köszönhetően a szabadságszobor már felállítása előtt nemzetközi ismertségre tett szert.

A tokjából kiszerelt szerkezet. Az óramű már régóta halott, meg is látszik rajta. Tárolására sem fordítottak figyelmet, vakrozsda takar mindent, az alkalmazott kenőanyagok szurokszerűen beszáradtak.

Párizs kitett magáért a szinte egymást követő világkiállítások szervezésének tekintetében, hatalmas összegeket költött az események infrastrukturális megalapozására. Franciaország negyedik köztársasága 1889-ben a francia forradalom centenáriumát a párizsi világkiállítással ünnepelte.

A soha nem látott pompával, igazi franciás nagyvonalúsággal rendezett világeseményre a legtöbb monarchia hivatalosan, állami szinten nem nevezett be, kiállítóik csupán magánemberekként, saját hírnevüket öregbítve vettek részt alkotásaikkal a tárlaton.A kiállítás legfőbb látványossága kétségkívül Gustav Eiffel 300 m magas, acélszerkezetes tornya volt, mellyel a New York-i Empire State Building megépültéig (1931-ig) a világ legmagasabb építményének számított.

A monumentális műszaki csoda több mint 7 millió kg súlyú szerkezetével szinte elnyomta a kiállítás többi, korántsem apró épületét. Beüzemelése után, már a tárlat ideje alatt behozta a részvényesek által befektetett 7 millió frankot meghaladó összeget. A kiállítás alatt többször bengáli tüzekkel világították ki, ami ámulatba ejtette a számtalan látogatót, míg a tetején kézi erővel mozgatott hatalmas reflektorok fénypásztái estéről estére elkápráztatták a bámészkodókat.

A torony sorsa bizonytalanná vált az expó után,lebontása napirendre került, de a hazafias érzelmek felülkerekedtek,így a torony maradt, ezzel Franciaország és a világ szimbolikus épületei közé emelkedett.

Az óra billegőrendszere is rozsdás, ami elég nagy baj, mert a korrodált hajszálrugó karakterisztikája megváltozik. A billegő tömegének változtatásával kismértékben javítható a hiba.

Ilyen korú óra esetén számítani kell az alkatrészek összekorrodálására, erőltetni nem szabad mert nagy a törés veszélye. Így is sok munka van vele, nem hiányzik még további sérülés.

Párizsban az addig volt legnagyobb szabású világkiállítást rendezték 1900. április 14–november 12. között. Franciaország minden anyagi és szellemi erejét mozgósította, hogy a századfordulót emlékezetes és minden addigit felülmúló módon ünnepelje meg. Az 1889-es párizsi világkiállítás területét megnövelték, és az új Szajna-híd (Alexander híd) is elkészült az eseményre. A kiállítás óriási pompával megrendezett nyitóünnepségén Pierre Waldeck-Rousseau miniszterelnök beszédében kijelentette: „hamarosan fontos lépést teszünk a boldogságot és a humanitást szolgáló munka lassú fejlődésének útján”. A kiállítók (több mint 80 ezer) és a látogatók (50 millió körüli) száma messze túlhaladta a megelőző kiállításét. (Ezt a számot az utána következő világkiállítások sem tudták elérni.)

A kiállítás tematikáját a „haladás” szolgáltatta: a nemzeti csarnokok és a mintegy száz, különböző témakört megjelenítő pavilonok az emberi szellem és munka több ezer éves történetét és eredményeit mutatták be az új század küszöbén. A „Nemzetek utcája” a Szajna partján a kiállítás egyik legérdekesebb része lett. Egymás mellett sorakoztak itt a különböző nemzetek saját nemzeti stílusukban emelt vagy nevezetes műemlékeiket idéző palotái. (Az olasz épület a velencei Szent Márk-templomot mintázta, a skandinávok hagyományos faépítményekkel mutatkoztak be, Ausztria a barokk építészetből adott ízelítőt, Magyarország – önálló államként – történelmi nevezetességű épületeit mutatta be.) A tematikus pavilonok a világ ipari, technikai, tudományos csodáit tárták a nagyközönség elé (pl. kohászat, szövőipar, villamosság, műszaki találmányok csarnokai), de a kultúra és a művészetek is külön bemutatótermekbe kerültek.

A billegő csavarját WD 40-es segédanyag segítségével sikerült meglazítani, mert nem mozdult. A csavarok elég speciálisak, érdemes rájuk vigyázni, hisz ahány darab, annyiféle. Itt még nem alkalmaztak egységes kötőelemeket, nem úgy mint a modern órákban, ahol szinte két mérettel összeszerelhető az egy egész szerkezet.

Mivel az óra az elmúlt fél évszázada nem mozdult, minden kenőanyag szurokszerűen beszáradt, ragasztóként összetartva mindent. A horgony olyan masszívan áll a helyén, hogy szabad kézzel ki sem lehet húzni a helyéről. Néhány perces benzines áztatással meglazul, így már eltávolítható a csapágyából.

A horgony speciális, így csapjára érdemes nagyon vigyázni. Egy rossz mozdulat hatására az amúgy is korrodált csapvég letörhet, pótlása rendkívül időigényes.

A horgony hídján felfedezhetőek az illesztőcsapok, amelyek pozicionálják a hidat. A csavar csak leszorítja, igazán ez a két csap gondoskodik a megfelelő tartásról.

A szerkezet speciális horgonya, mely még magán hordozza az angol gátszerkezet minden elemét. Már húzószöggel ellátott beállítás tette igazán használhatóvá ezt a gátlótípust, sokáig még az angol gátszerkezetben használatos formavilágot alkalmazták a svájci szerkezeteken is.

A számlap alá beszivárgott a víz elkorrodálva mindent. A tolókar nem mozdul, rozsdaoldó segítségével távolítható csak el.

A töredezett számlapnak nincsenek lábai, úgy lett felragasztva a szerkezetre – gyertyaviasszal. Kissé barbár megoldás, ráadásul levétele sem egyszerű, hisz feszegetni nem szabad. A tűzzománc igen törékeny, így is repedezett, ezért egy használaton kívüli borotvapenge segítségével leválasztom a helyéről.

A kerékrendszert szétbontása közben egy katicabogár mumifikált teteme kerül elő a szerkezetből. Antik órák kísérője az oda nem illő tárgyak teljes kelléktára.

Antik órák javításánál sokszor találkozom rovarmaradványokkal, kaszáspók múmiákkal, de darazsat, hangya tojást is találtam már a rugóház alatt. Ehhez az órához egy katicabogár tartozik, ki tudja mikor került bele.

A szerkezet csapágyhídja tipikus, a kor szokását testesíti meg. A Glashüttei hagyományokat előtérbe helyezve szinte egy közös híd alatt található a teljes kerékrendszer a gátkerék kivételével. A híd kialakítása sok akkori szerkezeten köszön vissza márkától függetlenül.

A csapágylemez formavilága tipikus, még egy korai Magyar gyártmányú Uránia zsebórán is visszaköszön.

Minden kényes alkatrészt eltávolítottam, a további bontáshoz előáztatásra van szükség. Az órát még működő korában javítás helyett inkább után olajozták és mire megállt mindent ellepett a lepedék. A fél emberöltőre hibernált szerkezetbe azóta belekövesedett a kenőanyag, ha így szedném szét, csak több kárt okoznék benne, amire semmi szükség nincsen. Egy egész napra lúgos folyadékba áztatom, mely minden olajmaradványt felold.

A rugóház leszorító lemeze magán hordozza az 1878-as párizsi világkiállításon elért arany medált. A korabeli marketing bevett szokása a bejegyzésesek feltüntetése a csapágylemezen.

A Longínes hivatalos plakátján is nyomon követhetőek a világkiállítások medáljai, amelyek mindegyike valamely aktuális fejlesztést díjazta. Az 1889-es párizsi világkiállítás volt a legnagyobb volumenű ilyen esemény, mely eredményei sok márka jövőjét meghatározta. A tolókaros mutatóigazítást felváltó,mai modern váltókaros megoldás technikai fejlesztése is díjazásra került. A verseny jót tett az óraiparnak, hisz erre az időszakra tehető a legtöbb innováció, mely mai napig meghatározza a modern óragyártást.

A kilincskerék nagyon rákorrodálódott a csonkjára, így levételéhez WD 40-es kenőanyag segítségét veszem igénybe.

A krómacél edény bírja a savat/lúgot, így alkalmas áztatásra. Szűrője megakadályozza, hogy elvesszen benne bármi, így kisméretű alkatrész is belehelyezhető. Akár ékszer, óratok, rozsdás szerkezeti elem is behelyezhető.

A teljesen lecsupaszított csapágylemez előáztatás után. Lúgos folyadékban eltöltött egy kevés időt, mely a szerkezettisztítás előszobája. Magam által készített, órások által csak “kotyvának” nevezett elegy lúgos kémhatása szinte minden lepedéket eltüntet a felületről, így már sikerült levenni a rászáradt csapágylemezt. A viaszt nem oldotta fel, így azt mechanikus úton kell utólag eltávolítani.

A berozsdásodott felhúzószerkezet viszont némi lúgos áztatás hatására meglazult. Enélkül a fogaskerék úgy viselkedett mint a padlóra ragasztott pénzérme, szinte felvehetetlen, inkább csak eltöri az ember. A lúg jótékony hatása némi melegítéssel fokozható, antik órák javításánál sokszor szükség van előáztatásra. Gumikesztyű használata ajánlott, mert a tömény lúgos folyadék csúnyán kimarja a kezet, ami viszket és nehezen gyógyul.

A gyertyaviasz nem oldódott le a felületről, így borotvapenge segítségével óvatosan lekaparom. A szerkezetet már sikerült szétszedni, de a csapágylemez még egy merő kosz, korrekt tisztítása elkerülhetetlen.

A csapágy lemeze szétbontás után. Sérülés nélkül sikerült eltávolítani az alkatrészeket.

Egy teljes napi áztatás után a szerkezetet további károsodás nélkül sikerült szétszednem. A folyadék mindent feloldott a korróziót is kissé meglazította.

.

A szerkezettisztítás művelete az első üvegben lévő folyadékkal kezdődik. Ez kifejezetten Elma gépekhez készült koncentrátum 1 : 9 arányú oldata. 15-20 perc alatt a mosókosárba helyezett alkatrészek makulátlanul tiszták lesznek. A kosár lassan forog és ahogy végeztem a mosással, a folyadék felszíne felé emelem, így felgyorsulva minden maradék mosóanyag kicentrifugálódik belőle.

A másik két folyadékban mosóbenzin található, ebből az egyik leoldja a maradék szennyeződést, a másik pedig végső öblítésként kristálytisztára varázsol minden óraalkatrészt.

A végső gépi tisztítás után az alkatrészek makulátlanul lepedékmentesen kerülnek elő, így már áttekinthető a szerkezet minden hibája. A klasszikus értelembe vett javítás csak most kezdődhet el, hisz eddig a száz éves kosz ellepett mindent.

A megszárított csapágylemez szinte már lepedékmentes. A szerkezettisztító gép elvégezte feladatát, de a makacs szennyeződés sajnos rajta maradt. Ezeket kézimunkával benzines kefe és tisztítópálca segítségével kell eltávolítani.

A szerkezet előáztatás után, már lepedékmentesen. Az erősen lúgos folyadék kissé előmelegítve nagyon hatékony, szinte minden szennyeződést eltávolított. Zárt edénybe tárolt “kotyva” még a kezet is megmarja, így nagy elővigyázatosság szükséges használatához. Bevett szokás, hogy drótra fűzve folyamatos mozgatás közben néha rá ránézve végezhető a maratás. Gépi tisztítás után itt is kézi benzines kefe segítségével távolítottam el a maradék szennyeződést.

Az óra rugója törött, nem meglepetés szinte minden esetben előfordul. Valószínűleg a már beszáradt rugót valaki fel akarta húzni a múltban és az erőltetés hatására eltörött. A kocsonyás kenőanyag minden esetben kárt okoz a szerkezetben, ha illetéktelen kézbe kerül.

A rugó szinte mindig a leggyengébb pontjánál törik el, hisz itt van kitéve a legnagyobb igénybevételnek.A rugóvégek minden felhúzáskor erősen meghajlanak, ilyenkor elég egy többletnyomaték és a rugó azonnal eltörik.

A szerkezet rugója elég speciális, de beszerzése nem lehetetlen. Antik alkatrészkészletből elérhető hasonló méret.

Bár manapság igen nehézkes megfelelő motorrugót találni, hisz a gyártás óta már eltelt 140 év. Sok esetben használt órából való alkatrésszel pótolják az eredetit, mely mérete és nyomatéka is eltér a gyári adatoktól. Valószínűleg itt is ez történt, ez okozza a hibát is. Antik alkatrészek általában órás hagyatékból jutnak a gyakorló szakember birtokába. Az 1930-a években gyártott alkatrész minőségi zsebórarugókat tartalmaz, mely mérete és vastagsága is megfelelő.

A rugó akkor adja le a maximális járástartalékot, ha a rugóház kitöltöttségi foka optimális, azaz a rugó által elfoglalt terület ugyan akkora, mint az üresen maradó rész. Így a felhúzott óra rugója működés közben szabadon le tud járni. Ha a rugó hosszabb, saját maga foglalja el a helyet, ahová le tudna járni, ezért csökken a futásidő. A rövidebb rugó ugyan ezt a járáscsökkenést eredményezi, hisz hamar megáll.

A rugó hossza is kiszámítható adat, hisz táblázatból kikereshető. A rugó szélessége akkor optimális, ha kitölti a rugóházat úgy, hogy a fedelet rá lehessen pattintani, tehát ez a méret fix. Hosszúsága kiszámítható a rugóház belső átmérőjéből. A befűzött rugó belső méretét megmérve a kapott adatot D1 = 0,7466 D képletbe helyettesítve megkaphatjuk az optimális hosszt. Magyarán, ha az üres rugóház belső méretét megmérjük és megszorozzuk 0,7466- al azt a méretet kell kapnunk, mint ami a befűzés után az eltakart részen mérünk. Ha ez a méret stimmel, a rugó hossza optimális.

Magyarországon az 1900-as évektől igen sok kereskedő foglalkozott óraalkatrészek forgalmazásával. Külföldről, főleg Svájcból és Németországból származó alkatrészek végtelen tömege minden korabeli műhely alkatrészbázisában megtalálható volt, az órás könnyedén megrendelhetett bármilyen szerkezeti elemet katalógusból. Sajnos sok, a második világháború előtt elhurcolt órás származása miatt nem tért vissza, az itt maradók boltjait a viharos időkben kifosztották. Később a megmaradó szakemberek üzleteit államosították, vagy ellehetetlenítették működésüket. A vasfüggöny lecsukódása után pedig az alkatrész-utánpótlás végleg megszűnt. Maradék készletek már csak eldugott helyekről bukkantak fel, mindenki túlélésre rendezkedett be, egészen a rendszerváltásig.

Bár a rugó új, de az 1930-as évek óta várja a beszerelést, így a gyári kenőanyag már beszáradt, eltávolítása létfontosságú a pontos működés érdekében. A rugó menetei ragadnak, a kenőanyag maradványai mézszerűen összefognak mindent. Benzines átmosás segítségével eltüntetem a kenőanyag maradványait, utána kezdődhet a nyomaték növelése, azaz a ellentétes irányba történő feltekercselés.Műszerolaj segítségével ujjaim közt vezetve ellentétes irányba feltekerem a hajtórugót. A kenőolaj a rugó lapjára kerül, így filmet képezve rajta segíti a siklást. Ezzel a módszerrel könnyedén megnövelhető a rugó nyomatéka. Mivel ujjaim olajosak, egyből a rugó kenése is megoldható.

Befőzött csererugó már a helyén. Az 1930-as években gyártott csererugó elkezdheti új életét a szerkezetben.

A rugóházra felkerült a fedél, ezzel el is készült. A javítás végén már csak be kell szerelni a helyére.

A másodperctengely láthatóan elgörbült, ennek az az oka, hogy a számlapnak hiányoznak a lábai. Sok esetben találkozni a jelenséggel, hisz a ragasztás nem stabil, kissé flexibilis. A legkisebb nyomásra elmozdul és ollószerűen nekinyomódva elgörbíti, sok esetben letöri a tengely végét.

A másodperctengely csonkja keményre edzett rideg alkatrész, valószínűleg nem bírna ki egy visszahajlítást így az egyengetés előtt kilágyítom. Forrasztópisztoly lángja mellett sötétkék átmenetig kilágyítom a csonkot, mely lassan lehűlve kilágyul. Ezek után egy erős csipesz segítségével elvégezhető a művelet.

A kilágyított tengelyt kicentríroztam és ezek után némi edzés következik. Az acél sötétkék futtatási színéig hevített tengelyt vízbe helyezem ezáltal az anyag újra rideg lesz. A művelet elvégzése rizikós, de elkerülhetetlen, hisz görbe tengelyvéggel a másodpercmutató fel felfeküdve a számlapon gátolja a működést.

A kitisztított óraszerkezet kerékrendszere összeépítés közben. A másodperctengely kiegyenesítése után talán normális nyomatékátadást produkál kerékrendszer.

A kezdetleges felhúzótengely csonkja még a konstrukció átmenetét hirdeti, hisz ebben az időszakban tértek át valójában a kulcsos felhúzásról a koronás felhúzószerkezetre.

A szerkezet összeépítése után annak olajozása következik. Minden mozgó alkatrész és csapágyhelyet gondosan átkenek kenőolajjal. Magam már szintetikus órásolajat használok és négy félét, így nem kell tartani a korai beszáradástól.

A szerkezet egylábas hídja. Ilyen rögzíti a másodperc kereket és a gátkereket is. Konzolos megoldása stabilan tartja a kereket, mely pontos illesztés eredménye, hisz a lábat két illesztőstift mellett a leszorítócsavar is rögzíti.

A kitisztított szerkezet összeépítés közben.

A korai cilinderzsebórákból származó megoldás a hintás felhúzószerkezet. A végtelenül egyszerű megoldás lényege abban rejlik, hogy felhúzáskor a motorrugót húzza, a váltókar elmozdítása után pedig hintaszerűen átváltva gondoskodik a mutatószerkezet állításáról. Nevét is innen kapta.

A rozsdátlanítás után gondosan kitisztított és átolajozott hintaszerkezet mehet a helyére. A leszorítócsavarját is meg tudtam menteni, így pótlásáról nem kellett gondoskodni.

A rugalmas működést ez a tolórugó biztosítja, odanyomja a kerekeket felhúzás közben és stabilan rögzíti azt.

A rugó felületét kissé lehúztam egy polír lapon, mert egy merő rozsda volt. Sokat nem szabad gyengíteni a rugón, mert elveszti nyomatékát. Ráadásul ez a számlap alatt helyezkedik el, így sosem látható.

A horgony köveit beépítés előtt szintetikus kenőolajjal átkenem. Működés után a felvitt olajmennyiség egyenletesen elterül a gátkerék fogain.

Az carréestift kijött a helyéről, ráadásul egészben. Sok esetben elszakad, vagy eltörik beavatkozás közben, itt szerencsém volt. Bár egy másik alkatrész készítése nem nagy kihívás, csak időveszteség.

A nehézkesen kiszerelt “carréstiftet” gondosan megtisztítom és finoman átolajozva visszanyomom a helyére. A finoman érdesített tengelye érezhetően megszorul a furatban, így szinte biztos, hogy ellátja feladatát, ami nem más, mint hogy finoman megcsússzon mutatóigazítás közben.

A beszerelt carrestift kijön a szerkezet számlap felőli oldalán. Erre kerül a csőtengely, mely mutatóigazítás közben megcsúszik. Mivel a mechanikus órák fogaskerekei kényszerkapcsolatban állnak egymással,lehetetlen lenne a mutatók szabad állítása, ha a kerékrendszer egyik fogaskerékpárja közé ne iktatnának be egy kuplunghoz hasonló tengelykapcsolatot. Ez a kapcsolat teszi lehetővé, hogy mutatóállításnál ne tegyünk kárt a kerékrendszer fogaiba. De ha ez a kapcsolat nem eléggé szoros, akkor a mutatók úgymond lemaradhatnak a valós időhöz képest.

A szerkezet felhúzás után életre kelt egy fél emberöltőnyi hibernálás után ismét működik.

Az összeszerelt óra járását Horometer típusú digitális mérőműszer segítségével mérem meg.

Az óra járása csapnivaló, sajnos ez várható volt, hisz hajszálrugóját valószínűleg megette a rozsda. Valaki kicserélte a hajszálrugót, de karakterisztikája teljesen eltér a gyári értéktől, tulajdonképpen így használhatatlan.

A szerkezet billegője hagyományos kialakítású, 18 000 A/H lengésszámra van beállítva, mely teljesen szokványos.

A billegő túl nehéz, így könnyíteni kell. Mivel a súlykülönbség nagy ezért érdemes egy fele akkorára kicserélni. Könnyíteni is lehetne, de mivel sok kisebb darab is rendekézésemre áll, így cseréje egyszerűbb.

Már földi életüket befejezett órák billegőkoszorújából kiszerelt kisebb tömegű súlyzócsavar beiktatásával könnyíthető a koszorú.

A pótláshoz szükséges súlyzócsavar több méretben létezik, így több koszorúból is ki kell hajtanom néhányat, mire megtalálom a megfelelő méretet.

A billegő tömegének változtatásánál mindig figyelembe kell venni, hogy a művelet csak párban végezhető el, hisz a szimmetria megtartása érdekében mindkét oldalt egyformán kell súlyozni. Találtam két kisméretű súlyzócsavart, mely jó lehet, de a menet nem egyezik. A különbség nem nagy, így a menet korrigálásával orvosolható a probléma.

Bergeon márkájú,professzionális menetkészítő-készlet. 0,4-1,2 mm-ig méretezett, órás finom menet készítésére alkalmas eszköz. Óraszerkezetekben használatos finom menetet készít, így segítségével elkészíthetünk ritka, pótolhatatlan csavarokat és annak menetfészkét. Gyakorló órás hasznos kiegészítője.

A készlet belsejében minden megtalálható, ami egy professzionális mentekészítéshez szükséges lehet. A készletet sokat használom, mert antik órák esetén sokszor találkozom hasonló problémával.

A menetmetszőhöz kis alumíniumdobozban megtalálható a menetvágó is. A menetvágó nagyon vékony, óvatosan kell vele bánni, mert könnyen eltörik.

A menet mérete 0,5 milliméter a billegő anyaga lágy, így könnyedén kiigazítható a méretkülönbség.

A méretét mindkét oldalon kiigazítom és közben belepróbálom a csavarokat.

A csavarok áthajtása magában nem oldja meg a problémát, sok próbálkozás eredménye hozza meg a sikert. Közben számtalan ki-beszerelés közben digitális műszerrel ellenőrzöm a lengésszámot. Sajnos itt még nem jó, további finomításra van szükség.

Sok sok próbálkozás után a pontosság kielégítő, innen már a hajszálrugókulcs segítségével is szabályozható a pontosság. A művelet így mérőműszer segítségével is időigényes, rengeteg pepecseléssel jár. Műszer nélkül ugyan ez a folyamat az idő végezetéig is eltarthat, ezért a készülék megléte nagyon nagy segítség.

A számlap lába letörött, nélküle csak csúszkál a helyén, hiába van odaragasztva. A ragasztás nem tartós ennek okán görbült el a másodpercmutató is, így lábainak visszaforrasztása nagyon fontos. A számlap anyaga tűzzománc és mivel lángok közt született bírja a hőt így a rögzítőlábak újraforrasztásának nincs technikai akadálya.

A tűzzománc számlap alapja egy sárgaréz korong, erre égetik, majd festik fel a zománcréteget. Mivel a számlap hátulját ellen zománccal látták el, így kicsit le kell köszörülnöm az alapfémig, hisz a sárgaréz már forrasztható.

A forrasztás helyét leköszörültem az alapfémig, eljutottam a sárgaréz lemezig. Ezek után már elvégezhető a forrasztás.

A számlap lábait három milliméteres sárgaréz forrasztópálcából alakítom ki, órás-esztergagép segítségével. Az anyag lágy és mivel forrasztópálca nevéből adódóan jól forrasztható.

Az elkészült lábat leszúrókés segítségével leválasztom a fődarabról.

Mivel a számlapnak két lába van a másikat is ugyan ezzel a módszerrel készítem el.

Sok kiváló anyag vesz körbe minket a hétköznapokban, ami alkalmas alkatrészek készítése. Magam is ezekből gazdálkodom, felhúzótengely nagy biztonsággal elkészíthető egy motorkerékpár küllőjéből, de a légtechnikában használatos réz forrasztópálcák is alkalmasak csapágybélés pótlására, vagy jelen esetben számlaplábak készítésére.

Egy hiányzó felhúzótengely például elkészíthető egy motorkerékpár küllőjéből.

A lábak elkészültek, de mivel alapátmérője 0,6 milliméter érdemes egy talpat készíteni rá, mert így nagyobb felületen forrasztható a számlap anyagához.

A két láb elhelyezése létfontosságú, mert fél milliméteres eltérés már azt eredményezi, hogy csálé lesz a végeredmény.

A forrasztás feltételezett pontját forrasztóvíz segítségével zsírmentesítem, ezzel előkészítem a forraszanyag optimális megfolyását.

A számlap lábának helyét ki kell jelölni, erre egy régen bevált egyszerű módszert választok. A két általam készített lábat behelyezem a helyére és a tetejére modellfesték-cseppet helyezek. Ezek után a számlapot pontosan felhelyezem a helyére és kissé rányomom a festékpacára. A festék átkerül a számlap aljára, megmutatva a forrasztás pontos helyét.

A számlapot levétel után megfordítom és láthatóvá válik a forrasztás helye. Ha pontosan ide helyezem a számlaplábakat, elhelyezése pontos lesz.

Zsírtalanítás után kezdődhet maga a forrasztás. Lángforrasztó pisztoly segítségével elvégezhető a művelet.

A forrasztáshoz alacsony olvadáspontú cinket használok, mely egy intenzív, de rövid ideig tartó hő hatására azonnal megolvad és rögzíti a számlaplábakat. Erre azért van szükség, hogy minél kisebb hőterhelés érje a számlapot, így kevesebb az esély arra, hogy elvetemedik.

A számlaplábak helyének megtartására legalkalmasabb egy harmadik kéznek nevezett eszköz, mely forrasztási segédeszközként elérhető szinte bárhol. Mivel a csipesz stabilan tartja a lábakat, anélkül forraszthatok, hogy félnem kellene annak elmozdulásától.

A számlap lábának felforrasztását nem szívesen vállalják órás berkekben, mert sok buktatót tartalmaz. Magam is kalózakciónak tartom, mert forrasztás közben hallhatóan pattog a számlap, ahogy melegszik, vagy hűl. Könnyen előfordulhat, hogy nagy hő bevitele esetén a számlap egyszerűen elvetemedik, vagy lepattog róla a tűzzománc, ami már eddig is repedezett volt.

A lábak környékét megtisztítom, így a lehető legoptimálisabban fekszik fel a helyére. Szerencsére a számlap lábának helye ki van süllyesztve a felső csapágylemezen, így bővel elfér a láb talpazata is.

A számlap lábait felforrasztottam a helyére, a tűzzománc se sérült elvetemedésnek nyomát se látni, némi tisztítás után mehet a helyére.

Az elkészült számlapon forrasztás után maradt egy kis elszíneződés, de a repedések is zöld rézrozsdát tartalmaznak, mely áztatással kissé fehéríthető. A folyadékhoz adagolt titánium-dioxid kissé fehérebb hatást kölcsönöz a számlap megjelenésének.

A számlap felületéről eltűnt az elszíneződés, de a repedésekből is kioldódott a rézrozsda. Bár a repedések maradtak, de a helyét kitöltötte a folyadékba adagolt titánium-dioxid, így szikrázóan fehér szint kölcsönöz megjelenésének. A folyamat hasonlít a fog fehérítéséhez, a hatóanyag is azonos.

A mutatók sajnos nem eredetiek, így pótlásuk létfontosságú, hisz ez az óra arca. Régi zsebórák mutatókészletéből kiválasztok néhány méretes darabot, amelyek párban is passzolnak. Ezen mutatók furatmérete sosem azonos, így némi után munkálásra van szükség.

A kékített acél mutatók gyárilag nagyon kemények, így méretük csak nagy körültekintéssel változtatható. Ennek az az oka, hogy a rideg anyag a legkisebb hajlításra eltörik, így kézben fogva a műveletet nem végezhető el.

A fogó pereménél rögzíti a mutatót, így nyugodtan elvégezhető a dörzsárazás, mely ebben az esetben csak pár tized milliméter az eltérés.

Az óra fél évszázadnyi kényszerpihenő után új életre kelt, bár gyűjteményi darabnak készült, akár mindennapi használatra is alkalmas.

Az óra tokja is megújult, megjelenése így már sokkal jobb.

A majd 130 éves óra elkészült! Örömömre szolgált, hogy a restaurálás minden részletét megosztattam mindenkivel.

Maradok tisztelettel: Kőnig Levente www.watchmaker.hu